„Isophya modesta” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
13. sor: 13. sor:
 
Természetvédelmi értékszám: I
  
Természetvédelmi értékszám: I
   
−
22 – 26 mm, általában fűzöld színű állat. Inkább növényi táplálékot fogyaszt, elsősorban kétszikű lágyszárúakat. Rendkívül helyhez kötött előfordulású, posztglaciális sztyepp-reliktum. Főleg az Alföld-peremi helyzetű, xeroterm, "ősmátrai" lejtőkön (Hármashatárhegy, Gyöngyös: Sárhegy, Bükk: Bélkő) fordul elő. Egyes élőhelyei elpusztultak, mások erősen károsodottak, ezért aktuálisan veszélyeztetett. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
 
   
  +
⚫
Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.
  
  +
'''Szerény vagy pusztai tarsza '''
  +
  +
  +
''Isophya modesta'' (Frivaldszky, 1867)
  +
  +
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' '''
  +
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.
  +
  +
  +
♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.
  +
  +
  +
Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.
  +
  +
A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.
  +
  +
  +
'''Általános elterjedés: '''
  +
  +
EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.
  +
  +
  +
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
  +
  +
BNP: Bükk/15, 16, 25 (Bélkő/N, Nagy-eged/N), Mátra/16 (Gyöngyös/N, Galyatető/N, Fallóskút/N).
  +
  +
BFNP: Balaton-felvidék/16 (Tihany/N-R), Bakony/l6 (Somlóvásárhely/N)
  +
  +
DDNP: Mecsek/16 (Pécs: Dömör-kapu, Tubes; Kövágószőlős/S) Villányi-hg./12, 13, 16 (Villány, Szársomlyó/13,12 Fekete-h.N, NA, Nagyharsány/S)
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  +
  +
Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés: '''
  +
  +
Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.
  +
  +
  +
  ⚫
*Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.

A lap 2016. október 6., 14:24-kori változata

#00040

Magyar név:

Tudományos név: Isophya modesta Frivaldszky, 1867

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: balkáni, mőziai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I


Szerény vagy pusztai tarsza


Isophya modesta (Frivaldszky, 1867)


Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.


Leírás, bemutatás:

Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.


♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.


Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.


A faj ökológiája:

Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.

A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.


Általános elterjedés:

EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.


Elterjedése Magyarországon:

Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.


ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Bükk/15, 16, 25 (Bélkő/N, Nagy-eged/N), Mátra/16 (Gyöngyös/N, Galyatető/N, Fallóskút/N).

BFNP: Balaton-felvidék/16 (Tihany/N-R), Bakony/l6 (Somlóvásárhely/N)

DDNP: Mecsek/16 (Pécs: Dömör-kapu, Tubes; Kövágószőlős/S) Villányi-hg./12, 13, 16 (Villány, Szársomlyó/13,12 Fekete-h.N, NA, Nagyharsány/S)


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.


Veszélyeztető tényezők:

Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult


Természetvédelmi kezelés:

Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.


  • Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.
A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Isophya_modesta&oldid=694”