„Acrotylus longipes” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
19. sor: 19. sor:
  
  
−
A hím 17 mm, a nőstény 23 - 24 mm. Rendkívül jól repül, akár 3-4 m magasságig is képes felemelkedni, s ott tartósan repülni. A mediterrán jellegű faj izolált populációi több homokterületünkön (Fenyőfő, Kiskunság: Ágasegyháza, Nyírség: Hajdúsámson környéke) jelennek meg a kedvező, száraz, meleg klímájú években. Sajátos tulajdonsága, hogy éjszakára, s talán — hasonlóan fajtársához, a közönséges önbeásó sáskához (''[[Acrotylus insubricus]] Scopoli, 1786 afrikai-európai, nyugat-ázsiai; afro-európai; geobiont; II; <nowiki>#0400</nowiki>'') — áttelelésre is a laza homokba ássa be magát. Valószínűnek látszik, hogy ez a faj az 50-es évek végéig még terjeszkedett észak-északnyugati irányban. Jelenleg ez a folyamat megfordult, korábbi lelőhelyeiről az utóbbi években nem került elő. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 20000 Ft.
+
 
 +
'''Hosszúlábú önbeásósáska'''
 +
 
 +
 
 +
''Acrotylus longipes'' (Charpcntier, 1845)
 +
 
 +
 
 +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
 +
 
 +
 
 +
'''Leírás, bemutatás:'''
 +
 
 +
Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.
 +
 
 +
 
 +
Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm
 +
 
 +
 
 +
Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.
 +
 
 +
 
 +
'''A faj ökológiája:'''
 +
 
 +
Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.
 +
 
 +
Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.
 +
 
 +
A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.
 +
 
 +
 
 +
'''Általános elterjedése:'''
 +
 
 +
Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.
 +
 
 +
 
 +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
 +
 
 +
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
 +
 
 +
 
 +
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
 +
 
 +
BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22
 +
 
 +
HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44
 +
 
 +
KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)
 +
 
 +
 
 +
'''Állománynagyság:'''
 +
 
 +
Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.
 +
 
 +
 
 +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
 +
 
 +
Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.
 +
 
 +
 
 +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
 +
 
 +
A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.

A lap 2016. október 6., 14:15-kori változata

#0410

Magyar név: homoki önbeásó sáska

Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)

Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai

Faunatípus: afrikai-európai

Életforma: geo-pszammobiont

Természetvédelmi értékszám: II

  • Acrotylus longipes

  • Acrotylus longipes


Hosszúlábú önbeásósáska


Acrotylus longipes (Charpcntier, 1845)


Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.


Leírás, bemutatás:

Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.


Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm


Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.


A faj ökológiája:

Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.

Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.

A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.


Általános elterjedése:

Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.


Elterjedése Magyarországon:

Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).


ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22

HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44

KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.


Veszélyeztető tényezők:

Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.


Természetvédelmi kezelés:

A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.

A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Acrotylus_longipes&oldid=714”