„Oecanthus pellucens” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
20. sor: 20. sor:
 
<div align="right">'''''0270.wav'''''</div>
 
<div align="right">'''''0270.wav'''''</div>
   
9 - 15 mm testnagyságú, szalmasárga, egyetlen olyan hazai tücsökfaj, amely nem a talaj, hanem a dúsabb növényzet lakója. Igazi mediterrán rovar, a meleg száraz, szőlőművelésre is alkalmas élőhelyeket kedveli. Gyakran fordul elő szőlőültetvényekben, ahol túlszaporodásával károkat is okozhat. Ez részben a virágzatok megrágásából, részben pedig abból adódik, hogy a nőstények a fiatal venyigékbe petézve, furulyaszerűen kilyuggatja azokat. A hímek nyárvégi estéken hallatják lágyan pirregő, kellemes hangjukat, amelyet derékszögben felmeresztett szárnyfedőik vibráló összedörzsölésével idéznek elő.
 
   
Leírás: A Fa-tücsök van egy test színe fehér-sárga vagy barna. Ez egy barna keresztirányú csík a fej és pronotum. A fej előreálló. A hím elülső szárnyak erősen kiszélesedett, és a női keskenyek. A tojásrakó egyenes.
+
Leírás: Karcsú, szalmasárga, sárgás-barna színezetű. A fejen és pronotumon barna keresztirányú csík van. A fej előreálló. A hím elülső szárnya erősen kiszélesedett, a nőstényé keskenyek. A tojócső egyenes.
  +
 
Testhossz: S 10-14mm, 10-16mm $, tojásrakó 6-8.
 
Testhossz: S 10-14mm, 10-16mm $, tojásrakó 6-8.
Stridulation: a zeneszám rövid echemes, kb 1s hosszú és nagy intenzitású. Minden echeme van 20-30 szótag. Azt lehet hallani, mint 100 m, különösen a csendes nyári estéken. Nyár végén és ősszel a fa-tücsök énekel még napközben.
 
Megoszlás: a közép-ázsiai-mediterrán faj, széles körben elterjedt hazánkban, különösen sík területeken.
 
Habitat és életmód: ez egy tipikus melegkedvelő fajok, inkább xero-mezofil és szárazságtűrő pázsit. Ez egy praticolous és arbusticolous faj, hogy gyakori az erdei tisztásokon, rojtok, magas pázsit, bokrok, szőlő, városi parkok, stb
 
Fenológia: felnőttek találtak július-október. Ez hibernálás, mint egy tojás színpadon. Nimfák kelnek május.
 
   
  +
Cirpelés: a A hímek nyárvégi estéken hallatják lágyan pirregő, kellemes hangjukat, amelyet derékszögben felmeresztett szárnyfedőik vibráló összedörzsölésével idéznek elő. Viszonylag távolról lehet hallani, mintegy 100 m, különösen a csendes nyári estéken. Nyár végén és ősszel még napközben is énekelhet.
A felnőtt férfiak nőnek fel, hogy 10-13 milliméter (0,39-0,51 in) hosszú, a női kissé nagyobb, mint a hím, körülbelül 11-14 milliméter (0,43-0,55 in) hosszú. Ők is találkozott júliustól október.
 
   
 
Megoszlás: a közép-ázsiai-mediterrán faj, széles körben elterjedt hazánkban, különösen sík területeken.
A elszíneződése közönséges pirregő tücsök sárgás-barna, szalmasárga színű. A test nagyon megnyúlt és karcsú. A szárnyak általában kilógjon kissé meghaladja a has, de lehet rövidebb vagy hosszabb. A szárnyak a hímek nagyobbak, mint a females.The antennák hosszabb, mint a test. A tojásrakó a női hosszú és enyhén ívelt. A nőstények felismerhető a bunkó alakú végét a tojásrakó.
 
 
Ez krikett főleg éjszakai. A hímek dörzsölje a szárnyak együtt (stridulation), hogy egy finom, de állandó, változó térfogat hang. Énekelnek körülbelül 05:00 ig 03:00 reggel. Párzás után a nőstény tojásait a növényi szárak, különösen a szőlő (Vitis vinifera). Júniusban a nimfák élnek a szövetek és a levelek a növény. Néhány nappal az utolsó vedlés a férfi énekelni kezd. Ezek tücskök mindenevők, és általában táplálkoznak levelek vagy kényes virág részeit, mint a pollen és a szirmok, hanem az állati élelmiszerek, mint a levéltetvek, pókok és rovarlárvák. [1]
 
   
 
Habitat és életmód: egyetlen olyan hazai tücsökfaj, amely nem a talaj, hanem a dúsabb növényzet lakója. Igazi mediterrán rovar, a meleg száraz, szőlőművelésre is alkalmas élőhelyeket kedveli. Gyakran fordul elő szőlőültetvényekben, ahol túlszaporodásával károkat is okozhat. Ez részben a virágzatok megrágásából, részben pedig abból adódik, hogy a nőstények a fiatal venyigékbe petézve, furulyaszerűen kilyuggatja azokat. Levéltetveket, apróbb pókokat, rovarlárvákat is fogyaszt.
Jelen van a legtöbb Európában, különösen azokban az országokban, a Földközi-tenger, amelynek középpontjában a Dél-Európában. Az északi határa végigfut Észak-Franciaország, Belgium, Németország déli részén, a Cseh Köztársaságban és Dél-Lengyelország. Dél-Európában is van a szorosan kapcsolódó, és nagyon hasonlóak fajok Oecanthus dulcisonans. Azt is jelen van a keleti Palearktikus faunatartomány, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
 
   
  +
Fenológia: Az imágók júliustól október végéig fordulnak elő. Pete alakban telelnek. A lárvák májustól jelennek meg.
A tipikus élőhelye közönséges pirregő tücsök vannak napos réteken magas növényzet és száraz meleg és tápanyagban szegény területeken, mint a gyepek, homokdűnék és barnamezős területek.
 

A lap 2016. november 14., 14:04-kori változata

#0270

Magyar név: pirregő tücsök

Tudományos név: Oecanthus pellucens (Scopoli, 1763)

Elterjedés: dél-európai

Faunatípus: ponto-mediterrán

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: II

0270.wav


Leírás: Karcsú, szalmasárga, sárgás-barna színezetű. A fejen és pronotumon barna keresztirányú csík van. A fej előreálló. A hím elülső szárnya erősen kiszélesedett, a nőstényé keskenyek. A tojócső egyenes.

Testhossz: S 10-14mm, 10-16mm $, tojásrakó 6-8.

Cirpelés: a A hímek nyárvégi estéken hallatják lágyan pirregő, kellemes hangjukat, amelyet derékszögben felmeresztett szárnyfedőik vibráló összedörzsölésével idéznek elő. Viszonylag távolról lehet hallani, mintegy 100 m, különösen a csendes nyári estéken. Nyár végén és ősszel még napközben is énekelhet.

Megoszlás: a közép-ázsiai-mediterrán faj, széles körben elterjedt hazánkban, különösen sík területeken.

Habitat és életmód: egyetlen olyan hazai tücsökfaj, amely nem a talaj, hanem a dúsabb növényzet lakója. Igazi mediterrán rovar, a meleg száraz, szőlőművelésre is alkalmas élőhelyeket kedveli. Gyakran fordul elő szőlőültetvényekben, ahol túlszaporodásával károkat is okozhat. Ez részben a virágzatok megrágásából, részben pedig abból adódik, hogy a nőstények a fiatal venyigékbe petézve, furulyaszerűen kilyuggatja azokat. Levéltetveket, apróbb pókokat, rovarlárvákat is fogyaszt.

Fenológia: Az imágók júliustól október végéig fordulnak elő. Pete alakban telelnek. A lárvák májustól jelennek meg.