„Ephippiger ephippiger” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
20. sor: 20. sor:
 
<div align="right">'''''0240.wav'''''</div>
 
<div align="right">'''''0240.wav'''''</div>
   
Leírás: Közepes nagyságú, felül szürkészöld, világos zöld, esetleg barnás-sárga, alul zöldessárga, jellegzetesen nyerges előtorhátú állat. Mellső szárnya pikkelyszerű, szintén sárgásak. A fej nyakszirti része fényes-fekete. A tojócső egyenes.
+
Leírás: Közepes nagyságú, felül szürkészöld, világos zöld, esetleg barnás-sárga, alul zöldessárga, jellegzetesen nyerges előtorhátú állat. Mellső szárnyai pikkelyszerűek, szintén sárgásak. A fej nyakszirti része fényes-fekete. A tojócső egyenes.
   
Testhossz: S 21-26mm, 23-26mm $, tojásrakó 18-20mm.
+
Testhossz: 21-26mm, 23-26mm, tojócső 18-20mm.
   
Cirpelés: Az echemék 1 vagy 2 szótagból állnak. A hívó dal harsány, és több, mint 30m-ről lehet hallani . Ez a cirpelés általában reggel és délután, akár napi 13-14 órán át is. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is tudnak cirpelni.
+
Cirpelés: Az echemék 1 vagy 2 szótagból állnak. A hívó dal harsány, és több, mint 30m-ről lehet hallani . Általában reggel és délután cirpel, akár napi 13-14 órán át is. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is tudnak cirpelni.
   
Megoszlás: dél-európai faj.
+
Elterjedés: dél-európai faj.
   
 
Habitat és életmód: Thamnobiont, melegkedvelő faj. A meleg, déli kitettségű oldalak cserjés-bokros élőhelyein eléggé gyakori. A lombozatban meglátni nehéz, de élénk hangjuk alapján könnyen felfedezhetjük. Főként növényevő. Különösen nyár végén és kora ősszel, a hímek élénken cirpelnek és mozognak a növényzetben, hogy megtalálják a nőstényeket. Zavarásra azonnal elhallgatnak, az alzatra ejtik magukat, ahol szinte felfedezhetetlenek.
 
Habitat és életmód: Thamnobiont, melegkedvelő faj. A meleg, déli kitettségű oldalak cserjés-bokros élőhelyein eléggé gyakori. A lombozatban meglátni nehéz, de élénk hangjuk alapján könnyen felfedezhetjük. Főként növényevő. Különösen nyár végén és kora ősszel, a hímek élénken cirpelnek és mozognak a növényzetben, hogy megtalálják a nőstényeket. Zavarásra azonnal elhallgatnak, az alzatra ejtik magukat, ahol szinte felfedezhetetlenek.

A lap 2016. november 30., 14:08-kori változata

#0240

Magyar név: nyerges szöcske

Tudományos név: Ephippiger ephippiger (Fiebig, 1784)

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: ponto-mediterrán

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: III

0240.wav

Leírás: Közepes nagyságú, felül szürkészöld, világos zöld, esetleg barnás-sárga, alul zöldessárga, jellegzetesen nyerges előtorhátú állat. Mellső szárnyai pikkelyszerűek, szintén sárgásak. A fej nyakszirti része fényes-fekete. A tojócső egyenes.

Testhossz: ♂ 21-26mm, ♀ 23-26mm, tojócső 18-20mm.

Cirpelés: Az echemék 1 vagy 2 szótagból állnak. A hívó dal harsány, és több, mint 30m-ről lehet hallani . Általában reggel és délután cirpel, akár napi 13-14 órán át is. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is tudnak cirpelni.

Elterjedés: dél-európai faj.

Habitat és életmód: Thamnobiont, melegkedvelő faj. A meleg, déli kitettségű oldalak cserjés-bokros élőhelyein eléggé gyakori. A lombozatban meglátni nehéz, de élénk hangjuk alapján könnyen felfedezhetjük. Főként növényevő. Különösen nyár végén és kora ősszel, a hímek élénken cirpelnek és mozognak a növényzetben, hogy megtalálják a nőstényeket. Zavarásra azonnal elhallgatnak, az alzatra ejtik magukat, ahol szinte felfedezhetetlenek.

Fenológia: Az imágók júliusban jelennek meg. Pete formában telelnek át, a lárvák április-májusban kelnek (könnyen azonosíthatók, a fej a fekete hátsó szegélyéről).