„Chorthippus (Glyptobothrus) vagans” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „ http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-vagans-vagans”) |
|||
| (15 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Magyar név: Bolygó tarlósáska |
|||
Tudományos név: ''Chorthippus (Glyptobothrus) vagans'' (Eversmann, 1848) |
|||
Elterjedés: eurosziberiai |
|||
| ⚫ | |||
Faunatípus: angarai |
|||
Életforma: geo-chortobiont |
|||
Természetvédelmi értékszám: I |
|||
<gallery> |
|||
0540_Corthippus_Glyptobothrus_vagans.jpg|''Corthippus vagans'' |
|||
</gallery> |
|||
| ⚫ | |||
'''Leírás:''' Alapszíne szürkétől barnáig változik, sok árnyalatban. A Chorthippus biguttulus csoport képviselőivel ellentétben a test és a pronótum oldalai különösen fekete-fehér és finoman pontozottak, sötét és világos foltok nélkül. A hímeknél a potrohvég narancsvörös. A pronótum élei közepesen kifelé hajlanak és világos vonalakként kitűnnek a sötét szegélyből. A Chorthippus biguttulus csoport képviselőivel ellentétben a dobhártya nagyjából ovális és kb. kétszer olyan hosszú, amennyire széles. A keskeny szárnyak kissé a hátsó térden fölé emeltek. Különösen a hímeké lekerekített, és sem a szegély, sem a szegély előtti mező nem bővül. A fényes stigma színe egyértelműen eltér a barna szárnyakétól. A hátsó comb alsó részén sárgás vagy narancssárga színű, a térd kissé elsötétült, a hátsó lábszár sárgától erősen narancssárgáig terjed. |
|||
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 18–22 mm |
|||
Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán énekét változó hosszúságú versek alkotják. Közép-Európában körülbelül 15-20 másodpercig tartanak. A vers csendben kezdődik, és maximális hangerejét az első harmad után, felére, vagy ritkábban, röviddel a vége előtt éri el. |
|||
'''Elterjedés:''' Elterjedt az Iberian fészigeten, Dél-Olaszország és Ciprus (déli elterjedési határ) Dél-Angliáig, Dániáig és Észak-Lengyelországig (északi határ) és Szibéria (keleti határ). |
|||
'''Habitat és életmód:''' Xero-thermofil, geo-chortobiont. A sziklagyepeket, a száraz gyepeket, az erdő- és az ut-szegélyeket és a tisztásokat lakják. Különösen népszerűek a könnyű fenyveserdők, ahol sok halott fa van. Az élőhelyeknek gyakran nagy a nyílt talajfelszín aránya. Akár 2000 m magasságra is felmegy. |
|||
'''Fenológia:''' Az imágók június végétől októberig figyelhetők meg. A petéket napsütötte helyeken mohapárnákba rakják. |
|||
A lárvák május elején kelnek ki. Az állatok 4 lárva szakaszon haladnak keresztül, amíg teljesen ki nem fejlódnek. |
|||
A lap jelenlegi, 2020. január 20., 14:11-kori változata
Magyar név: Bolygó tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) vagans (Eversmann, 1848)
Elterjedés: eurosziberiai
Faunatípus: angarai
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Corthippus vagans
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-vagans
Leírás: Alapszíne szürkétől barnáig változik, sok árnyalatban. A Chorthippus biguttulus csoport képviselőivel ellentétben a test és a pronótum oldalai különösen fekete-fehér és finoman pontozottak, sötét és világos foltok nélkül. A hímeknél a potrohvég narancsvörös. A pronótum élei közepesen kifelé hajlanak és világos vonalakként kitűnnek a sötét szegélyből. A Chorthippus biguttulus csoport képviselőivel ellentétben a dobhártya nagyjából ovális és kb. kétszer olyan hosszú, amennyire széles. A keskeny szárnyak kissé a hátsó térden fölé emeltek. Különösen a hímeké lekerekített, és sem a szegély, sem a szegély előtti mező nem bővül. A fényes stigma színe egyértelműen eltér a barna szárnyakétól. A hátsó comb alsó részén sárgás vagy narancssárga színű, a térd kissé elsötétült, a hátsó lábszár sárgától erősen narancssárgáig terjed.
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 18–22 mm
Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán énekét változó hosszúságú versek alkotják. Közép-Európában körülbelül 15-20 másodpercig tartanak. A vers csendben kezdődik, és maximális hangerejét az első harmad után, felére, vagy ritkábban, röviddel a vége előtt éri el.
Elterjedés: Elterjedt az Iberian fészigeten, Dél-Olaszország és Ciprus (déli elterjedési határ) Dél-Angliáig, Dániáig és Észak-Lengyelországig (északi határ) és Szibéria (keleti határ).
Habitat és életmód: Xero-thermofil, geo-chortobiont. A sziklagyepeket, a száraz gyepeket, az erdő- és az ut-szegélyeket és a tisztásokat lakják. Különösen népszerűek a könnyű fenyveserdők, ahol sok halott fa van. Az élőhelyeknek gyakran nagy a nyílt talajfelszín aránya. Akár 2000 m magasságra is felmegy.
Fenológia: Az imágók június végétől októberig figyelhetők meg. A petéket napsütötte helyeken mohapárnákba rakják. A lárvák május elején kelnek ki. Az állatok 4 lárva szakaszon haladnak keresztül, amíg teljesen ki nem fejlódnek.
