„Tettigonia caudata” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
Magyar név: farkos lombszöcske
+
'''Magyar név''': Farkos lombszöcske  
  
Tudományos név: ''Tettigonia caudata'' (Carpentier, 1845)
+
'''Tudományos név:''' ''Tettigonia caudata ''(Charpentier, 1842)
 +
 
 +
'''Elterjedés:''' közép-, kelet-európai
 +
 
 +
'''Faunatípus:''' ponto-káspi
  
Elterjedés: közép-, kelet-európai
+
'''Életforma:''' thamnobiont
  
Faunatípus: ponto-káspi
+
'''Természetvédelmi értékszám: I'''
  
Életforma: thamnobiont
+
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
  
Természetvédelmi értékszám: I
 
  
 
<gallery>
 
<gallery>
19. sor: 22. sor:
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata
  
 
'''Magyar név''': farkos lombszöcske
 
 
'''Tudományos név:''' ''Tettigonia caudata ''(Charpentier, 1842)
 
 
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
 
  
  
31. sor: 28. sor:
 
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi ''Tettigonia'' fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai ''Tettigonia'' fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.  
 
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi ''Tettigonia'' fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai ''Tettigonia'' fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.  
  
♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm
+
Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm
  
 
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.
 
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.
 +
 +
  
 
'''A faj ökológiája:'''
 
'''A faj ökológiája:'''
41. sor: 40. sor:
  
  
'''Általános elterjedése:''' Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.
 
  
 +
'''Általános elterjedése:'''
 +
 +
Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.
 +
 +
 +
 +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  
'''Elterjedése Magyarországon:''' Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.  
+
Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.  
  
  
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
 
  
ANP: Aggteleki-hg./26 (Aggtelek/V, R, Jósvafö/V, R)
+
'''Állománynagyság:'''
  
BNP: Bükk-hg./25 (Szilvásvárad/N, Nagyvisnyó/N)
+
Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.
  
BFNP: Lókút/9 FHNP: „Fertő-táj”/2
 
  
HNP: Ujszentmargita,/17, N „Bockerek”-erdő/6, Debrecen/44 KNP: Ópusztaszer/N KMNP: „Békés-m.”
 
  
 +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  
'''Állománynagyság:''' Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.
+
Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.
  
  
'''Veszélyeztető tényezők:''' Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.
 
  
 +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
  
'''Természetvédelmi kezelés:''' Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.
+
Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.

A lap jelenlegi, 2022. november 25., 15:27-kori változata

Magyar név: Farkos lombszöcske

Tudományos név: Tettigonia caudata (Charpentier, 1842)

Elterjedés: közép-, kelet-európai

Faunatípus: ponto-káspi

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.



http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata


Leírás, bemutatás:

Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi Tettigonia fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai Tettigonia fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.

Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm

Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.


A faj ökológiája:

Ez egy praticolous és arbusticolous faj, mezofil, mezo-xerofil. Dús, 1-3 m magas kultúr vagy egyéb növényállományokat (pl. gabonavetésekben, gyombozótokban), bozót-foltokat kedveli. Nagyrészt ragadozó. A lárvák az áttelelt petékből áprilisban kelnek. Kezdetben (kis lárvaként) rétek gyepszintjében, később, főként imágóként magasabb növényzeti szintekbe vonul. Kifejlett példányaival június-július-tól akár október közepéig találkozhatunk. Tojásrakásra ismét a talajszintre tér vissza. Közepesen repül, ami magyarázza esetenként eltérő ökológiájú élőhelyeken való felbukkanását.


Általános elterjedése:

Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.


Elterjedése Magyarországon:

Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.


Állománynagyság:

Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.


Veszélyeztető tényezők:

Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.


Természetvédelmi kezelés:

Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.