„Euthystira brachyptera” változatai közötti eltérés
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0470 0471</nowiki>'' |
''<nowiki>#0470 0471</nowiki>'' |
||
− | Magyar név: |
+ | Magyar név: Smaragdzöld sáska |
− | Tudományos név: ''Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826) |
+ | Tudományos név: ''Euthystira brachyptera'' (Ocskay, 1826) |
Elterjedés: euroszibériai |
Elterjedés: euroszibériai |
||
14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
− | 0470_Euthystira_brachyptera.jpg|Euthystira brachyptera nőstény |
+ | 0470_Euthystira_brachyptera.jpg|''Euthystira brachyptera'' nőstény |
0472_Euthystira_brachyptera_m.jpg|és a hím |
0472_Euthystira_brachyptera_m.jpg|és a hím |
||
− | 0471_Euthystira_brachyptera.jpg|Euthystira brachyptera kopulában |
+ | 0471_Euthystira_brachyptera.jpg|''Euthystira brachyptera'' kopulában |
− | 0473_Euthystira_brachyptera_holopter.jpg| |
+ | 0473_Euthystira_brachyptera_holopter.jpg|''Euthystira brachyptera'' holopter |
</gallery> |
</gallery> |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
− | http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera |
+ | '''Leírás:''' A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak. |
||
⚫ | |||
+ | |||
+ | Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm |
||
+ | |||
+ | Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is. |
||
+ | |||
+ | '''Eloszlás:''' A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével. |
||
+ | |||
⚫ | '''Élőhely és életmód:''' egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól. |
||
+ | |||
+ | '''Fenológia:''' Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek. |
A lap jelenlegi, 2020. január 30., 14:01-kori változata
#0470 0471
Magyar név: Smaragdzöld sáska
Tudományos név: Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera
Leírás: A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak.
Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm
Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is.
Eloszlás: A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével.
Élőhely és életmód: egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek.