„Mecosthetus parapleurus” változatai közötti eltérés
(12 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
+ | Magyar név: Hagymazöld sáska |
||
+ | |||
+ | Tudományos név: ''Mecostethus parapleurus'' (Hagenbach, 1822) |
||
+ | |||
+ | Elterjedés: euro-szibériai |
||
+ | |||
+ | Faunatípus: mandzsuriai |
||
+ | |||
+ | Életforma: chortobiont |
||
+ | |||
+ | Természetvédelmi értékszám: II |
||
+ | |||
+ | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
− | Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg| |
+ | Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg|''Mecostethus parapleurus'' nőstény |
+ | Mecostethus_parapleurus.jpg|''Mecostethus parapleurus'' hím |
||
− | Példa.jpg|Képaláírás2 |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
+ | |||
+ | |||
+ | https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos |
||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Leírás:''' A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A hím subgenitaliája kúposan hegyes. |
||
+ | |||
+ | Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm |
||
+ | |||
+ | '''Cirpelés:''' Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható. |
||
+ | |||
+ | '''Elterjedés:''' Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő. |
||
+ | |||
+ | '''Élőhely, életmód:''' A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a faj tömeges a megfelelő élőhelyeken. |
||
+ | |||
+ | '''Fenológia:''' A késői faj, lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg. |
||
+ | A petéket a földbe helyezik. |
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 15:11-kori változata
Magyar név: Hagymazöld sáska
Tudományos név: Mecostethus parapleurus (Hagenbach, 1822)
Elterjedés: euro-szibériai
Faunatípus: mandzsuriai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus
Leírás: A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A hím subgenitaliája kúposan hegyes.
Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm
Cirpelés: Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható.
Elterjedés: Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő.
Élőhely, életmód: A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a faj tömeges a megfelelő élőhelyeken.
Fenológia: A késői faj, lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg. A petéket a földbe helyezik.