Tridactyloidea

Ásósáskafélék családsorozata — Superfamilia: Tridactyloidea Ásósákák családja — Familia: Tridactylidae

A Tridactylidae családba tartozó fajok kicsik, a legtöbb faj 10 mm-nél kisebb, néhányuk megközelítőleg 20 mm. Az Antarktiszon kívül minden földrészen előfordulnak az alkalmas élőhelyeken. Mivel nagyon kicsik és rejtő színezetük van, ráadásul a nedves homokos talajban sekély lyukakban élnek, általában ritkán kerülnek szem elé. Számos szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek, például a hátulsó comb nagymértékben megerősödött, alkalmazkodik az ugráshoz; egyes fajokban a hátsó combok valójában vastagabbak, erőteljesebbek, mint a potroh. Ennek megfelelően, a hatalmas ugró képességek elősegítése érdekében a hátsó lábszáron mozgatható lemezeket hordoz a disztális végek felé. Ezek nemzetség szerinti számban változóak, és natlális lamelláknak (azaz szó szerint "úszólemezeknek" nevezik). Rendszerint ezeket szorosan a lábszár mellett tartják, de ezeknek köszönhetően a legtöbb faj nagyon jól úszik is, sőt egyesek képesek merülni és úszni a víz alatt. A víz feletti ugrás vagy úszás mellett néhány faj valójában képes elugorni a vízfelszínről is. Valószínű, hogy a natlális lamellák teszik lehetővé az ilyen hihetetlen ugrást. Szintén segíthetnek a talajon ugrálásnál. A hátulsó lábszár csuklós tüskéket is visel a csúcsaihoz közel, és hosszabb, mint a tarsus, amely teljesen hiányzik, vagy pedig legfeljebb egyízű. A hátsó tibia nyúlványai segítik az ásást. Az elülső négy tarsus, ellentétben a hátsó két tarsus-sal, általában két ízből áll. A fedőszárny (tegmina) mérete kisebb, redőzött, szinte erezet nélküli, szemben a Tetrigidae-vel , de a pronotumnak nincs nyúlványa. A hátsó szárnyak általában megvannak, gyakran hosszabbak a potrohnál, de meglétük nem jelenti feltétlenül azt, hogy a rovar képes repülni. A Tridactylidae azt a benyomást kelti, hogy két pár cercusuk van; de ez azért van így, mert az igazi cercusok mellett a tizenegyedik potrohszelvény osztott haslemeze nagymértékben meghosszabbodott, és mindegyikük még egy terminális ízt visel, amely úgy néz ki, mint egy cercus. Az antennák meglehetősen rövidek, tipikusan fonál szerűek, tizenegy ízűek. Egyes fajok vékonyabb, míg mások az Acrididae-hoz hasonló tojókampókkal rendelkeznek, amelyek alkalmasak a tojások homokos talajba helyezésére.

• Fémes fekete, fehéres-sárgás rajzolatokkal, a pronotum oldallebenyének alsó részén széles fehér sávval.

Ásósáska — Xya variegata (Latreille 1809)

• A test színe fekete, a pronotum oldallebenyének alsó részén fehér folttal, a potrohon narancssárga csíkokkal.

Pfaendler ásósáskája — Xya pfaendleri Harz 1970