„Meconema meridionale” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
Magyar név: déli dobolószöcske
+
Magyar név: Déli dobolószöcske
   
 
Tudományos név: ''Meconema meridionale'' Costa, 1860
 
Tudományos név: ''Meconema meridionale'' Costa, 1860
   
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
+
Elterjedés: dél-európai, '''expanzív*'''
   
 
Faunatípus: adriato-mediterrán
 
Faunatípus: adriato-mediterrán
9. sor: 9. sor:
 
Életformatípus: thamnobiont
 
Életformatípus: thamnobiont
   
Természetvédelmi értékszám: ?
+
Természetvédelmi értékszám: I (?)
 
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale
 
   
   
 
<gallery>
 
<gallery>
 
Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli dobolószöcske hím
 
Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli dobolószöcske hím
 
 
Fájl:Meconema_meridionale_female.jpg|Déli dobolószöcske nőstény
 
Fájl:Meconema_meridionale_female.jpg|Déli dobolószöcske nőstény
 
</gallery>
 
</gallery>
  +
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos
  +
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale
  +
  +
https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske
  +
   
   
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
+
'''Leírás:''' Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
   
 
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
 
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
   
  +
Cirpelés:
Hangadás:
 
 
Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
 
Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
   
 
'''Élőhely, életmód:''' Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik.
Élőhely, életmód:
 
Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik.
 
 
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
 
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
   
 
'''Fenológia:''' A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
Fenológia:
 
A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
 
   
   

A lap jelenlegi, 2023. szeptember 7., 18:31-kori változata

Magyar név: Déli dobolószöcske

Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860

Elterjedés: dél-európai, expanzív*

Faunatípus: adriato-mediterrán

Életformatípus: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I (?)


https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale

https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske


Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.

Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm

Cirpelés: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.

Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.

Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.


  • Megjegyzések:*

Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A Meconema meridionale erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig.