„Barbitistes serricauda” változatai közötti eltérés
| (9 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| + | Magyar név: Málnaszöcske |
||
| + | Tudományos név: ''Barbitistes serricauda'' (Fabricius, 1798) |
||
| + | |||
| + | Elterjedés: dél-, délkelet-európai |
||
| + | |||
| + | Faunatípus: ponto-pannon |
||
| + | |||
| + | Életforma: thamnobiont |
||
| + | |||
| + | Természetvédelmi értékszám: I |
||
| + | |||
| + | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | Barbitistes_serricauda_m.jpg| |
+ | Barbitistes_serricauda_m.jpg|Málnaszöcske |
| − | Barbitistes_serricauda_fm.jpg | |
+ | Barbitistes_serricauda_fm.jpg |Málnaszöcske |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 8. sor: | 20. sor: | ||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/barbitistes-serricauda |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/barbitistes-serricauda |
||
| + | '''Leírás:''' A színe világos-, sötétzöld, különböző erős sötét foltokkal. A test alja sárga. Nem ritka, hogy színes állatok jelennek meg, amelyek sötétzöldek, majdnem feketék. Különösen a sötéten színezett hímeknél a lábak erősen piros színűek. A nőstényeknél a sötét egyedek ritkábbak. A világos szem mögött lévő csík áthalad a pronotumon, a szárnyakon és gyakran folytatódik a potrohon. A fej és a pronotum területén a világos sáv sötétedik. Ez már a lárvákon is jól látható. A pikkely alakú szárnyak a hímekre jellemzőek, zöldek színű, vörösesbarna és sárgás szegéllyel. A nőstények szárnyai rövidebbek, a hátsó szélen gyakorlatilag egyenesek, zöldes, sárgás-barnás színűek. A legfontosabb jellemzője a hímek cerkuszai. Ezek egyértelműen S alakúak, és a végükön nyugalomban átfednek egymáson. A cercus vége folyamatosan a végfogba fut. A tojócső csak az utolsó harmadban hajlik felfelé, és a végén erősen fűrészes. |
||
| − | Leírás: Kicsiny, törékeny, alapszíne zöld, vöröses, kis piros vagy barna foltokkal, a hímek háta sokszor barna. Az előtorhát oldallamezén a potroh közepéig, végéig húzódó fehéres vonal jellemzi. Gyakran találkozhatunk vöröses vagy barna-narancs tibiákkal, csápokkal és cercusokkal. A hím elülső szárnya hosszabb, mint a pronotum fele; nőstények szárnya alig látható. A cercuszok szinte egyenesek a subapicalis régióig, majd enyhén befelé hajlanak. A nőstény tojócső rövid, sarok nélküli és enyhén ívelt. |
||
| − | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| − | Cirpelés: egy sor rövid szótag, nagyon kis intenzitással. Ezeknek a kistermetű, apró szárnyú szöcskéknek és a rokon fajoknak a hangja olyan magas, és annyira gyenge az általunk hallható tartományban, hogy 1-2 m közelségből is csak a szárnymozgásuk látványa árulja el számunkra, hogy az állat éppen ciripel. Délutántól estig cirpel. |
||
| + | Cirpelés: Az éneke halk, még éppen hallható ultrhang detektor nélkül. Jó körülmények között 10-15 m hallható. A 3-5 s-os verseket percenként generálják. Egy vers 2-5 szótagcsoportból áll, amelyek éles "t-t-t" hangokat tartalmaznak. A szótagok száma 1-7 között változik. Alacsony hőmérsékleten a szótagok száma a szótagcsoportonként csökken. Nagy egyed-sűrűség esetén a hímek vadul énekelnek, úgy tűnik, nem rendelkeznek tipikus rivalizáló énekkel. |
||
| − | Elterjedés: a közép-ázsiai és dél-európai jellegűek. Ez az egyik leggyakoribb faj a csoportból, de ritkább a hegyvidéki területen. |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Közép- és Kelet-Európai elterjedésű. Délnyugaton a Pireneusok az elterjedés akadálya. Északon Belgiumra, Észak-Németországra és Lengyelországra terjed ki. Az Alpok déli részén a faj Északkelet-Olaszországból az északi Balkánon át a Fekete-tenger régiójáig terjed. |
||
| + | '''Habitat és életmód:''' Barbitistes serricauda különböző élőhelyeket lakik. Gyakran megtalálható a napsütötte erdők szélén, sövényeken és erdőtisztításokon. A közelmúltbeli bizonyítékok arra utalnak, hogy az elegyes lombhullató erdőkben fordul elő. Ritkán marad a gyepen vagy a cserjék lábánál. Nagyobb magasságokban nyílt élőhelyeken is laknak. Valaisban a száraz sziklás sztyeppeken él, és boróka vagy fenyőfákon található. |
||
| − | Habitat és életmód: fitofág faj, mezofil és mezoxerofil. Zavartalanabb, nedvesebb réteken, erdőszéleken, elsősorban magaskórós növényzetben, ernyősökön fordul elő. Elsősorban kétszikű lágyszárúak virágrészeivel táplálkozik (pl. csalán, ernyősök). |
||
| + | '''Fenológia:''' Az imágók július elejétől október közepéig fordulnak elő. |
||
| − | Fenológia: Az imágók június-júliusban jelennek meg. Petéit növényi szárakba rakja, így telel át. A lárvák március-április folyamán jelennek meg a magasságtől és a hőmérsékleti gradienstől függően. |
||
| + | Petéiket fák kérge alá rakják (tölgy, a fenyő és a nyír), és 2-3 évig is elfekhet. Májustól kezdődően az első lárvák a jól strukturált erdőszegélyekben és sövényekben találhatók, a lágyszárú és cserje közötti átmeneti zónában. |
||
| + | Mivel a lágy ének gyakran hallható, és az állatok gyakran maradnak a fák tetején, vagy mozdulatlanul ülnek a lombozatban, a fajokat nehéz megtalálni. Egy ultrahang detektor használata nagyon hasznos lehet a keresésben. Jó eséllyel találhatjuk meg egy erősebb vihar után, amikor néhány állat leesik a lombkoronából, és előbb az alacsony bokrokba menekül. |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 6., 11:18-kori változata
Magyar név: Málnaszöcske
Tudományos név: Barbitistes serricauda (Fabricius, 1798)
Elterjedés: dél-, délkelet-európai
Faunatípus: ponto-pannon
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Málnaszöcske
Málnaszöcske
http://www.orthoptera.ch/arten/item/barbitistes-serricauda
Leírás: A színe világos-, sötétzöld, különböző erős sötét foltokkal. A test alja sárga. Nem ritka, hogy színes állatok jelennek meg, amelyek sötétzöldek, majdnem feketék. Különösen a sötéten színezett hímeknél a lábak erősen piros színűek. A nőstényeknél a sötét egyedek ritkábbak. A világos szem mögött lévő csík áthalad a pronotumon, a szárnyakon és gyakran folytatódik a potrohon. A fej és a pronotum területén a világos sáv sötétedik. Ez már a lárvákon is jól látható. A pikkely alakú szárnyak a hímekre jellemzőek, zöldek színű, vörösesbarna és sárgás szegéllyel. A nőstények szárnyai rövidebbek, a hátsó szélen gyakorlatilag egyenesek, zöldes, sárgás-barnás színűek. A legfontosabb jellemzője a hímek cerkuszai. Ezek egyértelműen S alakúak, és a végükön nyugalomban átfednek egymáson. A cercus vége folyamatosan a végfogba fut. A tojócső csak az utolsó harmadban hajlik felfelé, és a végén erősen fűrészes.
Testhossz: ♂ 15-20 mm | ♀ 17-24 mm | Tojócső 8-11 mm
Cirpelés: Az éneke halk, még éppen hallható ultrhang detektor nélkül. Jó körülmények között 10-15 m hallható. A 3-5 s-os verseket percenként generálják. Egy vers 2-5 szótagcsoportból áll, amelyek éles "t-t-t" hangokat tartalmaznak. A szótagok száma 1-7 között változik. Alacsony hőmérsékleten a szótagok száma a szótagcsoportonként csökken. Nagy egyed-sűrűség esetén a hímek vadul énekelnek, úgy tűnik, nem rendelkeznek tipikus rivalizáló énekkel.
Elterjedés: Közép- és Kelet-Európai elterjedésű. Délnyugaton a Pireneusok az elterjedés akadálya. Északon Belgiumra, Észak-Németországra és Lengyelországra terjed ki. Az Alpok déli részén a faj Északkelet-Olaszországból az északi Balkánon át a Fekete-tenger régiójáig terjed.
Habitat és életmód: Barbitistes serricauda különböző élőhelyeket lakik. Gyakran megtalálható a napsütötte erdők szélén, sövényeken és erdőtisztításokon. A közelmúltbeli bizonyítékok arra utalnak, hogy az elegyes lombhullató erdőkben fordul elő. Ritkán marad a gyepen vagy a cserjék lábánál. Nagyobb magasságokban nyílt élőhelyeken is laknak. Valaisban a száraz sziklás sztyeppeken él, és boróka vagy fenyőfákon található.
Fenológia: Az imágók július elejétől október közepéig fordulnak elő. Petéiket fák kérge alá rakják (tölgy, a fenyő és a nyír), és 2-3 évig is elfekhet. Májustól kezdődően az első lárvák a jól strukturált erdőszegélyekben és sövényekben találhatók, a lágyszárú és cserje közötti átmeneti zónában. Mivel a lágy ének gyakran hallható, és az állatok gyakran maradnak a fák tetején, vagy mozdulatlanul ülnek a lombozatban, a fajokat nehéz megtalálni. Egy ultrahang detektor használata nagyon hasznos lehet a keresésben. Jó eséllyel találhatjuk meg egy erősebb vihar után, amikor néhány állat leesik a lombkoronából, és előbb az alacsony bokrokba menekül.
