„Pteronemobius heydenii” változatai közötti eltérés
| (5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Mocsáritücsök |
Tuidományos név: ''Pteronemobius heydenii'' (Fischer, 1853) |
Tuidományos név: ''Pteronemobius heydenii'' (Fischer, 1853) |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | Mocsari_tucsok_P_G.jpg| |
+ | Mocsari_tucsok_P_G.jpg|Mocsáritücsök (Foto: Puskás Gellért) |
| + | Pteronemobius_heydeni.jpg| |
||
| − | |||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/468533-Pteronemobius-heydenii/browse_photos |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| − | Leírás: Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van. |
+ | '''Leírás:''' Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van. |
Testhossz: ♂ 5-6 mm | ♀ 5,5-7 mm | Tojásrakó 1,8-2,4 mm |
Testhossz: ♂ 5-6 mm | ♀ 5,5-7 mm | Tojásrakó 1,8-2,4 mm |
||
| 29. sor: | 32. sor: | ||
Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől. |
Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől. |
||
| − | Elterjedés: Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig. |
+ | '''Elterjedés:''' Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig. |
| − | Fenológia és életmód: Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át. |
+ | '''Fenológia és életmód:''' Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át. |
| − | Élőhely: Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet. |
+ | '''Élőhely:''' Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet. |
A lap jelenlegi, 2020. október 10., 17:04-kori változata
Magyar név: Mocsáritücsök
Tuidományos név: Pteronemobius heydenii (Fischer, 1853)
Elterjedés: mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai
Faunatípus: Ponto-Mediterrán
Életforma: Fissurobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Mocsáritücsök (Foto: Puskás Gellért)
https://www.inaturalist.org/taxa/468533-Pteronemobius-heydenii/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pteronemobius-pteronemobius-heydenii
Leírás: Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van.
Testhossz: ♂ 5-6 mm | ♀ 5,5-7 mm | Tojásrakó 1,8-2,4 mm
Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől.
Elterjedés: Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig.
Fenológia és életmód: Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át.
Élőhely: Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet.
