„Meconema meridionale” változatai közötti eltérés
(3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
3. sor: | 3. sor: | ||
Tudományos név: ''Meconema meridionale'' Costa, 1860 |
Tudományos név: ''Meconema meridionale'' Costa, 1860 |
||
− | Elterjedés: dél-európai, expanzív* |
+ | Elterjedés: dél-európai, '''expanzív*''' |
Faunatípus: adriato-mediterrán |
Faunatípus: adriato-mediterrán |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: I (?) |
Természetvédelmi értékszám: I (?) |
||
− | |||
− | |||
⚫ | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli dobolószöcske hím |
Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli dobolószöcske hím |
||
− | |||
Fájl:Meconema_meridionale_female.jpg|Déli dobolószöcske nőstény |
Fájl:Meconema_meridionale_female.jpg|Déli dobolószöcske nőstény |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
+ | |||
+ | https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos |
||
+ | |||
⚫ | |||
+ | |||
+ | https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske |
||
+ | |||
− | Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas. |
+ | '''Leírás:''' Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas. |
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm |
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm |
||
+ | Cirpelés: |
||
− | Hangadás: |
||
Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást. |
Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást. |
||
⚫ | '''Élőhely, életmód:''' Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. |
||
− | Élőhely, életmód: |
||
⚫ | Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. |
||
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
||
⚫ | |||
− | Fenológia: |
||
⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2023. szeptember 7., 18:31-kori változata
Magyar név: Déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I (?)
https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale
https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
Cirpelés: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
- Megjegyzések:*
Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A Meconema meridionale erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig.