„Psophus stridulus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0350 #0351</nowiki>''
 
''<nowiki>#0350 #0351</nowiki>''
   
Magyar név: kereplő sáska
+
Magyar név: Kereplősáska
   
 
Tudományos név: ''Psophus stridulus'' (Linne, 1758)
 
Tudományos név: ''Psophus stridulus'' (Linne, 1758)
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0350_Psophus_stridulus.jpg|Psophus stridulus nőstény
+
0350_Psophus_stridulus.jpg|''Psophus stridulus'' nőstény
0351_Psophus_stridulus.jpg|Psophus stridulus hím
+
0351_Psophus_stridulus.jpg|''Psophus stridulus'' hím
0352_Psophus_stridulus_m.jpg|Psophus stridulus hím
+
0352_Psophus_stridulus_m.jpg|''Psophus stridulus'' hím
 
</gallery>
 
</gallery>
   
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/470524-Psophus-stridulus/browse_photos
   
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus
   
   
Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).
+
'''Leírás:''' A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).
   
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
   
Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során, különösen petékkel telve, csak ritkán repülnek. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
+
'''Cirpelés:''' A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során, különösen petékkel telve, csak ritkán repülnek. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
   
Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.
+
'''Elterjedés:''' Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.
   
Élőhely, életmód: Főleg lágyszárú növényeken táplálkozik.
+
'''Élőhely, életmód:''' Főleg lágyszárú növényeken táplálkozik.
A Psophus stridulus rövid füvű, száraz és meleg területeken, részben nyílt gyepekben lakik. A faj száraz és fél-száraz gyepekben, hegyi réteken, legelőkön, irtásokon találhatók. Ezenkívül a folyók üledékfelületeit is lakta elterjedésének északi peremén. A francia és olasz Alpokban a Psophus stridulus tipikusan az alpesi legelőkön él, akár 2000 m fölé emelkedik.
+
A Psophus stridulus rövid füvű, száraz és meleg területeken, részben nyílt gyepekben lakik - geo-chortobiont. A faj száraz és fél-száraz gyepekben, hegyi réteken, legelőkön, irtásokon találhatók. Ezenkívül a folyók üledékfelületeit is lakja elterjedésének északi peremén. A francia és olasz Alpokban a Psophus stridulus tipikusan az alpesi legelőkön él, akár 2000 m fölé emelkedik.
   
Fenológia: Imágóit a nyár végétől novemberig találjuk. A petéket a földbe rakja, következő tavasszal, nyár elején kelnek a lárvák.
+
'''Fenológia:''' Imágóit a nyár végétől novemberig találjuk. A petéket a földbe rakja, következő tavasszal, nyár elején (május) kelnek a lárvák.

A lap jelenlegi, 2019. március 27., 15:01-kori változata

#0350 #0351

Magyar név: Kereplősáska

Tudományos név: Psophus stridulus (Linne, 1758)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

https://www.inaturalist.org/taxa/470524-Psophus-stridulus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus


Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).

Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm

Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során, különösen petékkel telve, csak ritkán repülnek. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.

Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.

Élőhely, életmód: Főleg lágyszárú növényeken táplálkozik. A Psophus stridulus rövid füvű, száraz és meleg területeken, részben nyílt gyepekben lakik - geo-chortobiont. A faj száraz és fél-száraz gyepekben, hegyi réteken, legelőkön, irtásokon találhatók. Ezenkívül a folyók üledékfelületeit is lakja elterjedésének északi peremén. A francia és olasz Alpokban a Psophus stridulus tipikusan az alpesi legelőkön él, akár 2000 m fölé emelkedik.

Fenológia: Imágóit a nyár végétől novemberig találjuk. A petéket a földbe rakja, következő tavasszal, nyár elején (május) kelnek a lárvák.