„Mecosthetus parapleurus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
13. sor: 13. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg|Képaláírás1
+
Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg|''Mecostethus parapleurus'' nőstény
Mecostethus_parapleurus.jpg|Képaláírás2
+
Mecostethus_parapleurus.jpg|''Mecostethus parapleurus'' hím
 
</gallery>
 
</gallery>
  +
  +
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos
   
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus
   
   
Leírás: A karcsú alak és a Mecostethus parapleurus jellegzetes színezése miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elhatárolt, fekete kötszer fut át a pronotumon a szárny első felére. Ezt a funkciót gyakran még a régebbi lárvák és a friss bőrű elképzelések sem fejtik ki. A hosszú szárnyból túlnyúlnak a többé-kevésbé sötét hátsó térd. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van jelen, az oldalsó keels hiányzik. A subgenital a férfi kúposan hegyes.
+
'''Leírás:''' A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A hím subgenitaliája kúposan hegyes.
   
 
Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm
 
Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm
   
Cirpelés: A Kurzfühlerschreckenben megszokott énekek a Mecostethus parapleurus no. Bár a férfiak időnként stridulációs mozgásokat végeznek, nem hallható hang. Az udvarlás során a hangok a Chrysochraon dispar énekének emlékére emlékeztetnek.
+
'''Cirpelés:''' Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható.
   
  +
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő.
Elterjedés: A Mecostethus parapleurus elterjedési területe az észak-spanyoltól északra fekvő nyugati részen helyezkedik el, ahol az északi terület határa eléri. Keleten a faj Japánba érkezik. A balkáni félszigeten déli irányú események fordulnak elő a Bulgária és Görögország közötti határrégióra. Svájcban a Mecostethus parapleurus a Ticino és Valais közepén és völgyeinél 1000 m-nél alacsonyabb helyen található. Németországban a fő betétek a Bodeni-tó partján a Rajna-völgy mentén a Mainz környékéig terjednek. Keletről ez a fajta csak helyben történik.
 
   
Élőhely, életmód: A Mecostethus parapleurus hőre van szüksége, nedves réteken, tavak és patakok partjainál, valamint fens-ben él. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket is rendeznek. Ismét újra és újra száraz réteket feltételeznek, a Mecostethus parapleurus a mikroklimatikus nedves területeken, sűrű, lágyszemű réteggel tapad. A faj a sűrű füves leveleket kedveli. A középső területeken termesztett réteken a faj gyakrabban fordul elő, mint a természetes élőhelyeken.A felnőtt állatok jó repülők, és állítsa vissza több méter menekülés ugrik. Gyakran a fajok nagyon magas egyéni sűrűséget képeznek megfelelő élőhelyeken.
+
'''Élőhely, életmód:''' A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a faj tömeges a megfelelő élőhelyeken.
   
Fenológia: A Mecostethus parapleurus felnőtt felnőttei július és október között figyelhetők meg.
+
'''Fenológia:''' A késői faj, lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg.
  +
A petéket a földbe helyezik.
A tojásokat a földbe helyezik. Ennek a késői fajnak a lárvái júniusban keltek, majd 5 szakaszon mennek keresztül.
 

A lap jelenlegi, 2019. március 27., 15:11-kori változata

Magyar név: Hagymazöld sáska

Tudományos név: Mecostethus parapleurus (Hagenbach, 1822)

Elterjedés: euro-szibériai

Faunatípus: mandzsuriai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: II



https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus


Leírás: A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A hím subgenitaliája kúposan hegyes.

Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm

Cirpelés: Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható.

Elterjedés: Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő.

Élőhely, életmód: A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a faj tömeges a megfelelő élőhelyeken.

Fenológia: A késői faj, lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg. A petéket a földbe helyezik.