„Isophya modesta” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Új oldal, tartalma: „#00040 Magyar név: Tudományos név: ''Isophya modesta'' Frivaldszky, 1867 Elterjedés: közép-, délkelet-európai Faunatípus: balkáni, mőziai Életforma: ch…”)
 
 
(11 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
#00040
  
   
−
Magyar név:
 +
'''Magyar név:''' Szerény vagy pusztaitarsza
   
−
Tudományos név: ''Isophya modesta'' Frivaldszky, 1867
 +
'''Tudományos név:''' ''Isophya modesta'' (Frivaldszky, 1867)
   
−
Elterjedés: közép-, délkelet-európai
 +
'''Elterjedés:''' közép-, délkelet-európai
   
−
Faunatípus: balkáni, mőziai
 +
'''Faunatípus:''' balkáni, mőziai
   
−
Életforma: chortobiont
 +
'''Életforma:''' chortobiont
   
−
Természetvédelmi értékszám: I
 +
'''Természetvédelmi értékszám:''' I
   
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' '''
−
22 – 26 mm, általában fűzöld színű állat. Inkább növényi táplálékot fogyaszt, elsősorban kétszikű lágyszárúakat. Rendkívül helyhez kötött előfordulású, posztglaciális sztyepp-reliktum. Főleg az Alföld-peremi helyzetű, xeroterm, "ősmátrai" lejtőkön (Hármashatárhegy, Gyöngyös: Sárhegy, Bükk: Bélkő) fordul elő. Egyes élőhelyei elpusztultak, mások erősen károsodottak, ezért aktuálisan veszélyeztetett. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
 
   
  +
⚫
Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.
  
  +
<gallery>
  +
Fájl:I_modesta_fm.jpg
  +
  +
</gallery>
  +
  +
  +
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.
  +
  +
Testhossz: ♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.
  +
  +
Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.
  +
  +
A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.
  +
  +
  +
'''Általános elterjedés: '''
  +
  +
EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  +
  +
Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés: '''
  +
  +
Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.
  +
  +
  +
  ⚫
*Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.

A lap jelenlegi, 2020. március 24., 15:14-kori változata

Magyar név: Szerény vagy pusztaitarsza

Tudományos név: Isophya modesta (Frivaldszky, 1867)

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: balkáni, mőziai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.


  • I modesta fm.jpg



Leírás, bemutatás:

Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.

Testhossz: ♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.

Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.


A faj ökológiája:

Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.

A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.


Általános elterjedés:

EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.


Elterjedése Magyarországon:

Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.


Veszélyeztető tényezők:

Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult


Természetvédelmi kezelés:

Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.


  • Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.
A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Isophya_modesta&oldid=3460”