„Stauroderus scalaris” változatai közötti eltérés
| (4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0520_Stauroderus_scalaris.jpg|Stauroderus scalaris |
+ | 0520_Stauroderus_scalaris.jpg|''Stauroderus scalaris'' |
| − | 0521_Stauroderus_scalaris.jpg|Stauroderus scalaris |
+ | 0521_Stauroderus_scalaris.jpg|''Stauroderus scalaris'' |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
| ⚫ | '''Leírás:''' Az alapszín zöldes, szürkés vagy sárgásbarna. Gyakran a fej, a pronotum és a mell oldalai zöldesek és a felső felszíne barnás. A pronotum oldalsó élei szögben hajlottak, közöttük gyakran sötét sávokkal. A hímek sötét szárnyai szélesek, és egyértelműen túlnyúlnak a hátsó térdén. A nőstényeknél keskenyebbek és legfeljebb kissé haladják meg a hátsó térdet. A mediális mező mindkét nemben jelentősen kiszélesedett, hasonlóan a praecostalis mező is. Emellett a hímek costalis mezeje is jelentősen széles. Ezek a szárnyak hasonlóvá teszik a ''Stauroderus scalaris''-t a ''Chorthippus apricarius''-szal. A Chorthippus fajokkal ellentétben azonban a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak. |
||
| − | A hím 18 - 20 mm, a nőstény 23 - 24 mm. A fedőszárnyak sárgásbarnák, a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak. |
||
| ⚫ | Leírás: Az alapszín zöldes, szürkés vagy sárgásbarna. Gyakran a fej, a pronotum és a mell oldalai zöldesek és a felső felszíne barnás. A pronotum oldalsó élei szögben hajlottak, közöttük gyakran sötét sávokkal. A hímek sötét szárnyai szélesek, és egyértelműen túlnyúlnak a hátsó térdén. A nőstényeknél keskenyebbek és legfeljebb kissé haladják meg a hátsó térdet. A mediális mező mindkét nemben jelentősen kiszélesedett, hasonlóan a praecostalis mező is. Emellett a hímek costalis mezeje is jelentősen széles. Ezek a szárnyak hasonlóvá teszik a ''Stauroderus scalaris''-t a ''Chorthippus apricarius''-szal. A Chorthippus fajokkal ellentétben azonban a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak. |
||
Testméret: ♂ 17-21 mm | ♀ 21-28 mm |
Testméret: ♂ 17-21 mm | ♀ 21-28 mm |
||
| − | Cirpelés: Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak. |
+ | '''Cirpelés:''' Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. Úgy tűnik, hogy a leszállás utáni énekhangok genetikailag rögzítettek. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak. |
| + | |||
| + | '''Elerjedés:''' Dél-Spanyolországtól keletre és Szibériáig fordul elő. A legészakibbra Baden-Württemberg magasságában vannak Németországban. A Balkán számos részén széles körben elterjedt, valamint a francia Alpok egyes területein is. Svájc. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Xero-termofil-tól mezofil-ig, napos száraz füves területeken és legelőkön él. De behatolhat a lágyszárú területekbe, vagy akár a fákkal borított erdőkbe is. Fontosnak tűnik, hogy nyílt terep legyen a petézés számára. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' Az imágók júniustól októberig vannak jelen. A petéket száraz talajba rakják, gyakran erősen használt utak mentén, amelyekből a lárvák májusban kelnek. |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 17:00-kori változata
#0520
Magyar név: Hangos hegyisáska vagy Szerecsensáska
Tudományos név: Stauroderus scalaris (Fischer-Waldheim, 1846)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Stauroderus scalaris
Stauroderus scalaris
http://www.orthoptera.ch/arten/category/stauroderus
https://www.inaturalist.org/taxa/116703-Stauroderus-scalaris/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stauroderus_en.html
Leírás: Az alapszín zöldes, szürkés vagy sárgásbarna. Gyakran a fej, a pronotum és a mell oldalai zöldesek és a felső felszíne barnás. A pronotum oldalsó élei szögben hajlottak, közöttük gyakran sötét sávokkal. A hímek sötét szárnyai szélesek, és egyértelműen túlnyúlnak a hátsó térdén. A nőstényeknél keskenyebbek és legfeljebb kissé haladják meg a hátsó térdet. A mediális mező mindkét nemben jelentősen kiszélesedett, hasonlóan a praecostalis mező is. Emellett a hímek costalis mezeje is jelentősen széles. Ezek a szárnyak hasonlóvá teszik a Stauroderus scalaris-t a Chorthippus apricarius-szal. A Chorthippus fajokkal ellentétben azonban a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak.
Testméret: ♂ 17-21 mm | ♀ 21-28 mm
Cirpelés: Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. Úgy tűnik, hogy a leszállás utáni énekhangok genetikailag rögzítettek. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak.
Elerjedés: Dél-Spanyolországtól keletre és Szibériáig fordul elő. A legészakibbra Baden-Württemberg magasságában vannak Németországban. A Balkán számos részén széles körben elterjedt, valamint a francia Alpok egyes területein is. Svájc.
Élőhely, életmód: Xero-termofil-tól mezofil-ig, napos száraz füves területeken és legelőkön él. De behatolhat a lágyszárú területekbe, vagy akár a fákkal borított erdőkbe is. Fontosnak tűnik, hogy nyílt terep legyen a petézés számára.
Fenológia: Az imágók júniustól októberig vannak jelen. A petéket száraz talajba rakják, gyakran erősen használt utak mentén, amelyekből a lárvák májusban kelnek.
