„Omocestus viridulus” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0518_Omocestus_viridulus_m.jpg|Omocestus viridulus hím |
+ | 0518_Omocestus_viridulus_m.jpg|''Omocestus viridulus'' hím |
| − | 0519_Omocestus_viridulus_fm.jpg|Omocestus viridulus nőstény |
+ | 0519_Omocestus_viridulus_fm.jpg|''Omocestus viridulus'' nőstény |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
| − | Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é. |
+ | '''Leírás:''' Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é. |
Testméret: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm |
Testméret: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm |
||
| − | Cirpelés: |
+ | '''Cirpelés:''' Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat. |
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Meglehetősen gyakori és elterjedt faj, amely Spanyolországtól Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandináviában elterjedt. Ázsiában a terület keleti határa a Csendes-óceán partján fekszik. Dél-Európában nagyobb magasságokra korlátozódik. Svájcban az Omocestus viridulus széles körben elterjedt és gyakori, kivéve az alföldeket. Németországban a fajok gyakoriak, kivéve az észak-német alföldeket. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Az Omocestus viridulus higrofil, nedvesebb élőhelyeken él. A legelőnyösebb élőhelyek közé tartoznak a nedves rétek, a lápok és az üde, közepesen száraz rétek és legelők, de az intenzív lóhereágyakat sem kerülik el. Az Alpok nagyobb magasságaiban az Omocestus viridulus szárazabb réteken és legelőkön is él. Az Alpok és a Prealpok közös jellege szerint a faj a déli Alpok területein 3000 m-ig terjed. |
||
| + | Tápláléka főleg friss fűből áll. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' Az imágók június és október között találhatók. Az alföldön az Omocestus viridulus az egyik legkorábbi faj. A petéket fűcsomók tövébe, avas fűbe, vagy egyszerűen a talajba helyezik el, belőlük a lárvák májusban kelnek. |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 17:03-kori változata
Magyar név: Zöld tarlósáska
Tudományos név: Omocestus viridulus (Linne, 1758)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Omocestus viridulus hím
Omocestus viridulus nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-viridulus-viridulus
https://www.inaturalist.org/taxa/132419-Omocestus-viridulus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Omocestus_viridulus_en.html
Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a Stenobothrus lineatus-é.
Testméret: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm
Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.
Elterjedés: Meglehetősen gyakori és elterjedt faj, amely Spanyolországtól Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandináviában elterjedt. Ázsiában a terület keleti határa a Csendes-óceán partján fekszik. Dél-Európában nagyobb magasságokra korlátozódik. Svájcban az Omocestus viridulus széles körben elterjedt és gyakori, kivéve az alföldeket. Németországban a fajok gyakoriak, kivéve az észak-német alföldeket.
Élőhely, életmód: Az Omocestus viridulus higrofil, nedvesebb élőhelyeken él. A legelőnyösebb élőhelyek közé tartoznak a nedves rétek, a lápok és az üde, közepesen száraz rétek és legelők, de az intenzív lóhereágyakat sem kerülik el. Az Alpok nagyobb magasságaiban az Omocestus viridulus szárazabb réteken és legelőkön is él. Az Alpok és a Prealpok közös jellege szerint a faj a déli Alpok területein 3000 m-ig terjed. Tápláléka főleg friss fűből áll.
Fenológia: Az imágók június és október között találhatók. Az alföldön az Omocestus viridulus az egyik legkorábbi faj. A petéket fűcsomók tövébe, avas fűbe, vagy egyszerűen a talajba helyezik el, belőlük a lárvák májusban kelnek.
