„Aiolopus thalassinus” változatai közötti eltérés
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0420</nowiki>'' |
''<nowiki>#0420</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Tenger-zöld sáska |
Tudományos név: ''Aiolopus thalassinus'' (Fabricius, 1781) |
Tudományos név: ''Aiolopus thalassinus'' (Fabricius, 1781) |
||
| 33. sor: | 33. sor: | ||
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig. |
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig. |
||
| − | '''Élőhely, életmód:''' Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű |
+ | '''Élőhely, életmód:''' Higrofil, higro-mezofil. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeken vannak. |
'''Fenológia:''' A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik. |
'''Fenológia:''' A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik. |
||
A lap jelenlegi, 2022. május 19., 18:11-kori változata
#0420
Magyar név: Tenger-zöld sáska
Tudományos név: Aiolopus thalassinus (Fabricius, 1781)
Elterjedés: kozmopolita
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Aiolopus_thalassinus nőstény
Aiolopus_thalassinus hím
https://www.inaturalist.org/taxa/415621-Aiolopus-thalassinus/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus
Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.
Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm
Cirpelés: Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.
Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
Élőhely, életmód: Higrofil, higro-mezofil. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeken vannak.
Fenológia: A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.
