„Omocestus petraeus” változatai közötti eltérés
| (7 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
| ⚫ | '''Leírás:''' A szőke tarlósáska testszíne sárgás-szürke, az első szárnyakon sötét foltokkal. Gyakran a fejtetőn és az előtoron dorzálisan világos szürke vagy barna csík van. A pronotum oldalsó éle megtört, sárgás vagy fehér. Az első szárnyak nem érik el a hátsó térdet. Az első szárnyon a stigma sárga. A potroh csúcsa halványsárga vagy narancssárga lehet. |
||
| − | Omocestus petraeus (Brisoute de Braneville, 1856) |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| − | + | Testméret: ♂ 10-12mm| ♀ 13-15mm. |
|
| + | |||
| − | Striduláció: a rövid echémák körülbelül 10-20 echémák és 2-5 másodperces echeme szekvenciákba vannak csoportosítva. A nap folyamán napfényben feszül. |
||
| + | '''Cirpelés:''' A spontán ének egy szabálytalan sorozatot képez, 5-10 másodpercig tartó versekkel kezdetben halkan, és a teljes hangerőt körülbelül az idő felében éri el. A versek közötti szünetek eltérő időtartamúak. Erős cirpelés esetén a verseket 3-5 másodpercenként hallatják. A rivalizáló énekben a versek 2-3 másodpercig tartanak, és a kezdetektől teljes hangerővel hangzanak. A nap folyamán napfényben folyamatosan cirpel. |
||
| − | Megoszlás: Közép-Ázsia-Dél-európai forgalmazása. Romániában ritka és lokalizált, különösen a déli részen. |
||
| + | |||
| − | Élőhely és életmód: egy termo-xerofil faj, amely a steppikus régiókra jellemző. A sík területeken él, ritkán a dombos területeken - mint Moldva délkeleti részén - találtak. |
||
| + | '''Megoszlás:''' Kelet-Közép-Ázsia-Dél-európai elterjedésű. A délnyugati spanyol Pireneusoktól kelet felé elterjedése eléri Dél-Szibériát. Az északi elterjedési határa nagyjából a déli Alpok mentén fut, és a Pannon területre terjed ki, s innen tovább. |
||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' Thermo-xerofil faj, amely a sztyep-jellegű társulásokra jellemző. Elterjedésének északi peremén a rendkívül kopár és meleg helyeket részesíti előnyben (sziklagyepek). Alacsony tengerszint feletti magasságokban nyílt élőhelyeken, rövid-füvű gyepekben. Általában száraz gyepekben és a sziklás-sztyepp-szerű élőhelyeken. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2019. május 21., 15:27-kori változata
Magyar név: Szőke tarlósáska
Tudományos név: Omocestus petraeus (Brisout de Barneville, 1856)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Omocestus petraeus nőstény
Omocestus petraeus hím
https://www.inaturalist.org/taxa/557230-Omocestus-petraeus/browse_photos
https://www.galerie-insecte.org/galerie/omocestus_petraeus.html
http://www.pyrgus.de/Omocestus_petraeus_en.html
Leírás: A szőke tarlósáska testszíne sárgás-szürke, az első szárnyakon sötét foltokkal. Gyakran a fejtetőn és az előtoron dorzálisan világos szürke vagy barna csík van. A pronotum oldalsó éle megtört, sárgás vagy fehér. Az első szárnyak nem érik el a hátsó térdet. Az első szárnyon a stigma sárga. A potroh csúcsa halványsárga vagy narancssárga lehet.
Testméret: ♂ 10-12mm| ♀ 13-15mm.
Cirpelés: A spontán ének egy szabálytalan sorozatot képez, 5-10 másodpercig tartó versekkel kezdetben halkan, és a teljes hangerőt körülbelül az idő felében éri el. A versek közötti szünetek eltérő időtartamúak. Erős cirpelés esetén a verseket 3-5 másodpercenként hallatják. A rivalizáló énekben a versek 2-3 másodpercig tartanak, és a kezdetektől teljes hangerővel hangzanak. A nap folyamán napfényben folyamatosan cirpel.
Megoszlás: Kelet-Közép-Ázsia-Dél-európai elterjedésű. A délnyugati spanyol Pireneusoktól kelet felé elterjedése eléri Dél-Szibériát. Az északi elterjedési határa nagyjából a déli Alpok mentén fut, és a Pannon területre terjed ki, s innen tovább.
Élőhely és életmód: Thermo-xerofil faj, amely a sztyep-jellegű társulásokra jellemző. Elterjedésének északi peremén a rendkívül kopár és meleg helyeket részesíti előnyben (sziklagyepek). Alacsony tengerszint feletti magasságokban nyílt élőhelyeken, rövid-füvű gyepekben. Általában száraz gyepekben és a sziklás-sztyepp-szerű élőhelyeken.
Fenológia: Az imágók júliusban jelennek meg, és még októberben is találkozhatunk velük. Pete alakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
