Pteronemobius heydenii

Magyar név: Mocsáritücsök

Tuidományos név: Pteronemobius heydenii (Fischer, 1853)

Elterjedés: mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai

Faunatípus: Ponto-Mediterrán

Életforma: Fissurobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Mocsáritücsök (Foto: Puskás Gellért)

• 

https://www.inaturalist.org/taxa/468533-Pteronemobius-heydenii/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/pteronemobius-pteronemobius-heydenii

Leírás: Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van.

Testhossz: ♂ 5-6 mm | ♀ 5,5-7 mm | Tojásrakó 1,8-2,4 mm

Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől.

Elterjedés: Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig.

Fenológia és életmód: Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át.

Élőhely: Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet.