„Tetrix ceperoi” változatai közötti eltérés
11. sor: | 11. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: I |
Természetvédelmi értékszám: I |
||
+ | <gallery> |
||
+ | Tetrix_ceperoi.jpeg|''Tetrix ceperoi'' |
||
+ | </gallery> |
||
https://www.orthoptera.ch/arten/item/tetrix-ceperoi?category_id=117 |
https://www.orthoptera.ch/arten/item/tetrix-ceperoi?category_id=117 |
A lap jelenlegi, 2020. január 7., 15:54-kori változata
Magyar név: Délnyugati tövishátúsáska
Tudományos név: Tetrix ceperoi (Bolívar, 1887)
Elterjedés: Nyugat-Palearktikus, Észak-Afrika
Faunatípus: Európai-policentrikus
Életforma: Chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
https://www.orthoptera.ch/arten/item/tetrix-ceperoi?category_id=117
Leírás: Az alapszín nagyon változó, különösen a nőstények esetében, és a szürke és a barna árnyalaton kívül gyakran vannak zöld és más színvariációk. A hímek általában egyszínűek. A pronotalis gerinc hosszabb, mint a potroh, és a hátsó szárnyak legfeljebb 1 mm-rel túlnyúlnak. A fastigium olyan széles, mint az összetett szem.
Testhossz: ♂ 8-11 mm | ♀ 9-12 mm
Cirpelés: a faj nem ad hangot.
Elterjedés: Nyugat-Palearktikus faj, amely Európából és Észak-Afrikából ismert. Spanyolországból terjed Franciaországban, Anglia déli részén, a Benelux államokban és Németországban Kelet-Európában és a Balkán-félszigeten. A svájci terjesztési terület a Neuchâtel-tó déli partjára (Grande Cariçaie) és a genfi régióra korlátozódik. Németországban ismertek a Rajna mentén, Kelet-Németországból és a Kelet-Fríz szigeteiről előforduló események. Ausztriában a fajt először 2015-ben fedezték fel az ország északkeleti részén.
Élőhely és életmód: fitofág, geofil, termofil és higrofil faj. Mocsarakban és a vízparton, magas növényzettel él. Néha homokos területeken is megtalálható. Az élőhelyek elsősorban mély területeken találhatók, és csak kivételesen 1000 m felett.
Fenológia: Évente két generáción megy keresztül, és imágóként hibernál. Kora tavasszal az első generáció szaporodik április és május között. A tojásokat nedves talajon helyezik el. Körülbelül 10-20 nappal később a lárvák kelnek ki, amelyek 5 (hím) és 6 (nőstény) szakaszban imágóvá alakulnak augusztusig és szeptemberig. A második generációs állatok hibernálnak. Feltételezhető, hogy a lárvák idősebb szakaszban is telelhetnek.