„Chorthippus montanus” változatai közötti eltérés
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Tudományos név: ''Pseudochorthippus montanus'' (Charpentier, 1825) (syn. ''Chorthippus montanus'' (Charpentier, 1825)) |
Tudományos név: ''Pseudochorthippus montanus'' (Charpentier, 1825) (syn. ''Chorthippus montanus'' (Charpentier, 1825)) |
||
| − | Elterjedés: |
+ | Elterjedés: euroszibériai |
| − | Faunatípus: |
+ | Faunatípus: angarai |
| − | Életforma: |
+ | Életforma: chortobiont |
Természetvédelmi értékszám: III |
Természetvédelmi értékszám: III |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
| − | '''Leírás:''' |
+ | '''Leírás:''' Leggyakrabban zöld színű, ez az alapszín a világostól az olíváig és a sötétzöldig terjed. A zöld-barna hátú bikolor egyedek viszonylag gyakoriak. A pronotum oldalélei az első harmadban kissé behajlottak, gyakran világos színűek és sötét szegélyűek. Néha a fej és a pronotum hátsó része lehet sárga, szürke vagy piros. A hím hátsó szárnyak elérik az elülső szárny stigmáját. A szárnyak mindkét nemnél hosszabbak, a hímeknél a sötét hátsó térdig, a nőstényeknél a 4.-6. potrohcszelvényig érnek. A nőstényeknek gyakran világos csík van az elülső szárny alsó szélén. Mindkét nem ritkán képez hosszú szárnyú formákat. Az tojókampók valvái hosszúak. |
| + | Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 17-25 mm |
||
| − | A test hossza: S 15-17mm, $ 19-23mm. |
||
| − | + | Cirpelés: az udvarló dal egy 10-20 szótagból álló echémából áll, amely echeme 2-5 másodpercig tart. A nap folyamán ciripel. Körülbelül 135–140 kúp van a hím hátsó lábának cirpelő-párkányán., a Pseudochorthippus parallelus-ban átlagosan kevesebb mint 100 kúp található. |
|
| + | '''Elterjedés:''' Nyugat (Pireneusok, Francia Közép-hegység) Közép (déli határa: Alpok déli széle, Appeninek északi széle) Pannon-régió, Románia; és Észak-Európából (Benelux államok, Skandinávia), Szibéria és Mongólia, Mandzsuria, északon Verhojanszkig, majd tovább az Altajig Kamcsatkáig ismert euroszibériai faj. A faj Közép- és Kelet-Európában elterjedt, még alacsony tengerszint feletti magasságban is. |
||
| − | '''Eloszlás:''' Közép- és Észak-Európából, Szibériából és Mongóliából ismert eurosiberiai faj. Romániában Erdélyben gyakori és hiányzik az ország déli részén. Ez ritka és lokalizált Moldvában, csak hegyvidéki területeken található. |
||
| + | '''Élőhely és életmód:''' ez a faj részben a hegyvidéki higrofil rétekre jellemző. De a Pannon régióban és tovább kelet felé alacsony tengerszint feletti magasságokban is előfordul, alkalmas élőhelyein gyakori. Testvérfajával, a ''Pseudochorthippus parallelus''-szal együttes előfordulás esetén hibridizálódhatnak is. |
||
| − | A Pseudochorthippus montanus [1] (gyakran a Chorthippus montanus szinonimája néven ismert) az Acrididae családba tartozó Gomphocerini törzsbe tartozó faj. [2] A Palearktisz egész területén található. Európában az északi disztribúciós határ áthalad az északi Franciaországon, a Benelux államokon és az északi Skandinávián. A déli határ a Pireneusok és a Francia Közép-hegység, az Alpok középső részének déli széle, a Balkán-félsziget északi részén fekvő Appenninek és Romániától Mongólia és Mandžuuria felé. A faj Közép- és Kelet-Európában elterjedt, még alacsony tengerszint feletti magasságban is. Az Alpokban 370–2480 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő. Ázsiában a lefedettség Szibériára terjed ki északon a Verhoyanskig, az Altajig és Kamcsatkáig. [3] [4] |
||
| ⚫ | |||
| − | |||
| − | '''Élőhely és életmód:''' ez a faj a hegyvidéki higrofil rétekre jellemző. A víz-rétes szöcske mellett általában a Gainesti (Sv) közelében találkozhatunk Chorthippus dorsatus, Stethophyma grossum, Metrioptera roeselii, Conocephalus fuscus, vagy ritkábban Mecostethus alliaceus-szal. |
||
| − | |||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2020. január 24., 15:14-kori változata
Magyar név: Lápréti sáska
Tudományos név: Pseudochorthippus montanus (Charpentier, 1825) (syn. Chorthippus montanus (Charpentier, 1825))
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Chorthippus montanus nőstény
Chorthippus montanus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pseudochorthippus-montanus
Leírás: Leggyakrabban zöld színű, ez az alapszín a világostól az olíváig és a sötétzöldig terjed. A zöld-barna hátú bikolor egyedek viszonylag gyakoriak. A pronotum oldalélei az első harmadban kissé behajlottak, gyakran világos színűek és sötét szegélyűek. Néha a fej és a pronotum hátsó része lehet sárga, szürke vagy piros. A hím hátsó szárnyak elérik az elülső szárny stigmáját. A szárnyak mindkét nemnél hosszabbak, a hímeknél a sötét hátsó térdig, a nőstényeknél a 4.-6. potrohcszelvényig érnek. A nőstényeknek gyakran világos csík van az elülső szárny alsó szélén. Mindkét nem ritkán képez hosszú szárnyú formákat. Az tojókampók valvái hosszúak.
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 17-25 mm
Cirpelés: az udvarló dal egy 10-20 szótagból álló echémából áll, amely echeme 2-5 másodpercig tart. A nap folyamán ciripel. Körülbelül 135–140 kúp van a hím hátsó lábának cirpelő-párkányán., a Pseudochorthippus parallelus-ban átlagosan kevesebb mint 100 kúp található.
Elterjedés: Nyugat (Pireneusok, Francia Közép-hegység) Közép (déli határa: Alpok déli széle, Appeninek északi széle) Pannon-régió, Románia; és Észak-Európából (Benelux államok, Skandinávia), Szibéria és Mongólia, Mandzsuria, északon Verhojanszkig, majd tovább az Altajig Kamcsatkáig ismert euroszibériai faj. A faj Közép- és Kelet-Európában elterjedt, még alacsony tengerszint feletti magasságban is.
Élőhely és életmód: ez a faj részben a hegyvidéki higrofil rétekre jellemző. De a Pannon régióban és tovább kelet felé alacsony tengerszint feletti magasságokban is előfordul, alkalmas élőhelyein gyakori. Testvérfajával, a Pseudochorthippus parallelus-szal együttes előfordulás esetén hibridizálódhatnak is.
Fenológia: Az imágók július-októberben találhatók. Pete alakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
