„Yersinella raymondii” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Új oldal, tartalma: „Magyar név: Karcsúszöcske Tudományos név: Pachytrachys gracilis (Brunner v. W., 1861) Elterjedés: dél- és kelet-európai Faunatípus: ponto-mediterrán Éle…”)
 
 
(4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
Magyar név: Karcsúszöcske
 +
Magyar név: Raymond szöcskéje
   
−
Tudományos név: Pachytrachys gracilis (Brunner v. W., 1861)
 +
Tudományos név: ''Yersinella raymondii'' (Yersin, 1860)
   
−
Elterjedés: dél- és kelet-európai
 +
Elterjedés: dél-európai
   
−
Faunatípus: ponto-mediterrán
 +
Faunatípus: é-mediterrán
   
−
Életforma: chortobiont
 +
Életforma: chorto-thamnobiont
   
−
Természetvédelmi értékszám: I
 +
Természetvédelmi értékszám:
  +
  +
  +
https://www.orthoptera.ch/arten/item/yersinella-raymondii
  +
  +
  +
'''Leírás:''' A Yersinella raymondii faj hosszú lábú és elegáns felépítésű. Az alapszín a szürkétől a gesztenyén át a vörösesbarnáig változik. Az alapszín nagyon egységes. A nőstények gyakran kicsit világosabbak és kevésbé kontrasztosak, mint a hímek. Nincsenek zöld állatok. Az antenna tövétől széles, sötétbarnától csaknem feketéig terjedő hosszanti sáv fut végig a test oldalain, és egyértelmű kontrasztot alkot a test felső és alsó oldalának világosabb színeivel. A hátoldalon a sötét sáv gyakran fényes, ami tovább fokozza a kontrasztot. A pronotumnak sem középső, sem oldalsó gerince nincs, de az alsó szélén világos peremsáv található. A nőstény pikkelyszerű, kicsinyített szárnyai közvetlenül a pronotum alatt nyúlnak ki, a hímeknél nagyobbak, de legfeljebb hosszának felével nyúlnak túl a pronotumon. A hímek ujjalakú cerkuszai középen ellapultak, így a belseje s alakúnak tűnik. A nőstény tojócső enyhén és egyenletesen felfelé ívelt.
  +
  +
Testhossz: ♂ 12-14mm | ♀ 12-16mm | Ovipositor 8-11 mm
  +
  +
Cirpelés: A nagyon halk spontán dala egyes szótagokból áll, amelyek másodpercenként 1-3-szor hangzanak el. A zaj az első szárnyak nyitásakor jelentkezik, a zárás nem hangzik el. Az egyes szótagok 20-70 ms-ig tartanak. A frekvenciaspektrum maximumát csak becsülni tudjuk, mert az 50 kHz felett van. Az ultrahangos detektorban a keltett zaj 50 és 70 kHz között a leghangosabb. Ez arra utal, hogy ezen a területen a frekvenciaspektrum maximuma várható. A dal olyan halk, mint a Leptophyes albovittata, és csak 1 méterről hallható.
  +
  +
'''Elterjedés:'''Franciaország nyugati partjaitól Olaszországon át, Dél-Svájcon és az Adriai-tenger partján Görögországig terjed. Svájcban a Yersinella raymondii csak Ticinóban fordul elő. A legészakibb helyek a Magadino-síkságon és a Maggia-völgyben találhatók. A faj előszeretettel él alacsonyabb tengerszint feletti magasságban, és ritkán fordul elő 1000 m felett. Jelenleg észak felé terjed, lehetséges, hogy behurcolás révén.
  +
  +
'''Habitat és életmód:'''A meleg, száraz, gyakran bokros élőhelyeket kedveli. A faj szedersövényekben, szőlők szélén, parlagon és erdőszéleken él. A cserjés réteket és legelőket is kedveli. A függőleges szerkezetek fontosnak tűnnek.
  +
  +
'''Fenológia:''' Imágói júliustól novemberig jelennek meg.

A lap jelenlegi, 2023. szeptember 10., 17:34-kori változata

Magyar név: Raymond szöcskéje

Tudományos név: Yersinella raymondii (Yersin, 1860)

Elterjedés: dél-európai

Faunatípus: é-mediterrán

Életforma: chorto-thamnobiont

Természetvédelmi értékszám:


https://www.orthoptera.ch/arten/item/yersinella-raymondii


Leírás: A Yersinella raymondii faj hosszú lábú és elegáns felépítésű. Az alapszín a szürkétől a gesztenyén át a vörösesbarnáig változik. Az alapszín nagyon egységes. A nőstények gyakran kicsit világosabbak és kevésbé kontrasztosak, mint a hímek. Nincsenek zöld állatok. Az antenna tövétől széles, sötétbarnától csaknem feketéig terjedő hosszanti sáv fut végig a test oldalain, és egyértelmű kontrasztot alkot a test felső és alsó oldalának világosabb színeivel. A hátoldalon a sötét sáv gyakran fényes, ami tovább fokozza a kontrasztot. A pronotumnak sem középső, sem oldalsó gerince nincs, de az alsó szélén világos peremsáv található. A nőstény pikkelyszerű, kicsinyített szárnyai közvetlenül a pronotum alatt nyúlnak ki, a hímeknél nagyobbak, de legfeljebb hosszának felével nyúlnak túl a pronotumon. A hímek ujjalakú cerkuszai középen ellapultak, így a belseje s alakúnak tűnik. A nőstény tojócső enyhén és egyenletesen felfelé ívelt.

Testhossz: ♂ 12-14mm | ♀ 12-16mm | Ovipositor 8-11 mm

Cirpelés: A nagyon halk spontán dala egyes szótagokból áll, amelyek másodpercenként 1-3-szor hangzanak el. A zaj az első szárnyak nyitásakor jelentkezik, a zárás nem hangzik el. Az egyes szótagok 20-70 ms-ig tartanak. A frekvenciaspektrum maximumát csak becsülni tudjuk, mert az 50 kHz felett van. Az ultrahangos detektorban a keltett zaj 50 és 70 kHz között a leghangosabb. Ez arra utal, hogy ezen a területen a frekvenciaspektrum maximuma várható. A dal olyan halk, mint a Leptophyes albovittata, és csak 1 méterről hallható.

Elterjedés:Franciaország nyugati partjaitól Olaszországon át, Dél-Svájcon és az Adriai-tenger partján Görögországig terjed. Svájcban a Yersinella raymondii csak Ticinóban fordul elő. A legészakibb helyek a Magadino-síkságon és a Maggia-völgyben találhatók. A faj előszeretettel él alacsonyabb tengerszint feletti magasságban, és ritkán fordul elő 1000 m felett. Jelenleg észak felé terjed, lehetséges, hogy behurcolás révén.

Habitat és életmód:A meleg, száraz, gyakran bokros élőhelyeket kedveli. A faj szedersövényekben, szőlők szélén, parlagon és erdőszéleken él. A cserjés réteket és legelőket is kedveli. A függőleges szerkezetek fontosnak tűnnek.

Fenológia: Imágói júliustól novemberig jelennek meg.

A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Yersinella_raymondii&oldid=3818”