„Arcyptera fusca” változatai közötti eltérés
| (8 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0620 0621</nowiki>'' | ''<nowiki>#0620 0621</nowiki>'' | ||
| − | Magyar név: | + | '''Magyar név:''' Szép hegyisáska |
| − | Tudományos név: ''Arcyptera fusca'' (Pallas, 1773) | + | '''Tudományos név:''' ''Arcyptera fusca'' (Pallas, 1773) |
| − | Elterjedés: euroszibériai | + | '''Elterjedés:''' euroszibériai |
| − | Faunatípus: angarai | + | '''Faunatípus:''' angarai |
| − | Életforma: chortobiont | + | '''Életforma:''' chortobiont |
| + | |||
| + | '''Természetvédelmi értékszám:''' I | ||
| + | |||
| + | '''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft. | ||
| − | |||
<gallery> | <gallery> | ||
| 18. sor: | 21. sor: | ||
</gallery> | </gallery> | ||
| − | + | ||
| + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca | ||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Leírás, bemutatás:''' | ||
| + | |||
| + | Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna vagy fekete hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. | ||
| + | Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm | ||
| + | |||
| + | |||
| + | Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''A faj ökológiája:''' | ||
| + | |||
| + | Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött). | ||
| + | |||
| + | Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges. | ||
| + | |||
| + | '''Általános elterjedése:''' | ||
| + | |||
| + | Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Elterjedése Magyarországon:''' | ||
| + | |||
| + | Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Állománynagyság:''' | ||
| + | |||
| + | Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Veszélyeztető tényezők: ''' | ||
| + | |||
| + | Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Természetvédelmi kezelés:''' | ||
| + | |||
| + | Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi. | ||
A lap jelenlegi, 2020. március 30., 16:56-kori változata
#0620 0621
Magyar név: Szép hegyisáska
Tudományos név: Arcyptera fusca (Pallas, 1773)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Arcyptera fusca hím
Arcyptera fusca nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca
Leírás, bemutatás:
Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna vagy fekete hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.
Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm
Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.
A faj ökológiája:
Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).
Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.
Általános elterjedése:
Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.
Elterjedése Magyarországon:
Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.
Állománynagyság:
Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.
Veszélyeztető tényezők:
Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.
Természetvédelmi kezelés:
Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.
