„Arcyptera microptera” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(8 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
''<nowiki>#0630</nowiki>''
''<nowiki>#0630</nowiki>''


Magyar név: sztyeplejtősáska
'''Magyar név:''' Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska


Tudományos név: ''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833)
'''Tudományos név:''' ''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833) (Syn.: ''Pararcyptera microptera'')


Elterjedés: euroszibériai
'''Elterjedés:''' euroszibériai


Faunatípus: angarai
'''Faunatípus:''' angarai


Életforma: geo-chortobiont
'''Életforma:''' geo-chortobiont

⚫
'''Természetvédelmi értékszám:''' I

'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' '''


⚫
Természetvédelmi értékszám: I


<gallery>
<gallery>
0630_Pararcyptera_miroptera.jpg|Arcyptera microptera
0630_Pararcyptera_miroptera.jpg|Arcyptera microptera
0631_Arcyptera_(Pararcyptera)_microptera_male2.jpg|Arcyptera microptera hím

0632_Arcyptera_(Pararcyptera)_microptera_fm.jpg|Arcyptera microptera nőstény
</gallery>
</gallery>


https://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-pararcyptera-microptera
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Zöldesbarna, a fedőszárnyak, amelyek elérik mindkét nemnél a hátsó térdet, sokszor barna foltosak. A felső szélükön fehéres vonal van, a csúcs felé üvegszerűek. Sziklagyepekben és sztyepréteken (estleg homokon) igen lokálisan (pl. Tokaj) előforduló, az eurázsiai rétisáskához hasonló elterjedésű, aktuálisan veszélyeztetett faj. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.

'''Leírás, bemutatás:'''

Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.


Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.


'''A faj ökológiája:'''

Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein.
A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.


'''Általános elterjedése:'''

Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).


'''Elterjedése Magyarországon:'''

Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.


'''Állománynagyság:'''

Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.


'''Veszélyeztető tényezők:'''

Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit


'''Természetvédelmi kezelés:'''

Ismert élőhelyein a sztyepplejtők státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.

A lap jelenlegi, 2022. március 15., 21:04-kori változata

#0630

Magyar név: Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) (Syn.: Pararcyptera microptera)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.


https://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-pararcyptera-microptera

Leírás, bemutatás:

Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.


Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.


A faj ökológiája:

Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.


Általános elterjedése:

Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).


Elterjedése Magyarországon:

Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.


Veszélyeztető tényezők:

Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit


Természetvédelmi kezelés:

Ismert élőhelyein a sztyepplejtők státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.