„Arcyptera microptera” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(8 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0630</nowiki>''
 
''<nowiki>#0630</nowiki>''
   
Magyar név: sztyeplejtősáska
+
'''Magyar név:''' Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska
   
Tudományos név: ''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833)
+
'''Tudományos név:''' ''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833) (Syn.: ''Pararcyptera microptera'')
   
Elterjedés: euroszibériai
+
'''Elterjedés:''' euroszibériai
   
Faunatípus: angarai
+
'''Faunatípus:''' angarai
   
Életforma: geo-chortobiont
+
'''Életforma:''' geo-chortobiont
  +
 
'''Természetvédelmi értékszám:''' I
  +
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' '''
   
Természetvédelmi értékszám: I
 
   
 
<gallery>
 
<gallery>
 
0630_Pararcyptera_miroptera.jpg|Arcyptera microptera
 
0630_Pararcyptera_miroptera.jpg|Arcyptera microptera
  +
0631_Arcyptera_(Pararcyptera)_microptera_male2.jpg|Arcyptera microptera hím
 
  +
0632_Arcyptera_(Pararcyptera)_microptera_fm.jpg|Arcyptera microptera nőstény
 
</gallery>
 
</gallery>
   
  +
https://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-pararcyptera-microptera
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Zöldesbarna, a fedőszárnyak, amelyek elérik mindkét nemnél a hátsó térdet, sokszor barna foltosak. A felső szélükön fehéres vonal van, a csúcs felé üvegszerűek. Sziklagyepekben és sztyepréteken (estleg homokon) igen lokálisan (pl. Tokaj) előforduló, az eurázsiai rétisáskához hasonló elterjedésű, aktuálisan veszélyeztetett faj. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
 
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.
  +
  +
  +
Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein.
  +
A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.
  +
  +
  +
'''Általános elterjedése:'''
  +
  +
Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  +
  +
Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
  +
  +
Ismert élőhelyein a sztyepplejtők státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.

A lap jelenlegi, 2022. március 15., 22:04-kori változata

#0630

Magyar név: Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) (Syn.: Pararcyptera microptera)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.


https://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-pararcyptera-microptera

Leírás, bemutatás:

Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.


Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.


A faj ökológiája:

Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.


Általános elterjedése:

Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).


Elterjedése Magyarországon:

Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.


Veszélyeztető tényezők:

Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit


Természetvédelmi kezelés:

Ismert élőhelyein a sztyepplejtők státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.