„Acrotylus longipes” változatai közötti eltérés
| (4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0410</nowiki>'' |
''<nowiki>#0410</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | '''Magyar név:''' Hosszúlábú önbeásósáska |
| − | Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845) |
+ | '''Tudományos név:''' ''Acrotylus longipes'' (Carpentier, 1845) |
| − | Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai |
+ | '''Elterjedés:''' afrikai-európai, nyugat-ázsiai |
| − | Faunatípus: afrikai-európai |
+ | '''Faunatípus:''' afrikai-európai |
| − | Életforma: geo-pszammobiont |
+ | '''Életforma:''' geo-pszammobiont |
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | '''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft. |
||
| ⚫ | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0410_Acrotylus_longipes.jpg|Acrotylus longipes |
+ | 0410_Acrotylus_longipes.jpg|''Acrotylus longipes'' |
| − | 0411_Acrotylus_longipes.jpg|Acrotylus longipes |
+ | 0411_Acrotylus_longipes.jpg|''Acrotylus longipes'' |
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/124595-Acrotylus-longipes/browse_photos |
||
| − | A hím 17 mm, a nőstény 23 - 24 mm. Rendkívül jól repül, akár 3-4 m magasságig is képes felemelkedni, s ott tartósan repülni. A mediterrán jellegű faj izolált populációi több homokterületünkön (Fenyőfő, Kiskunság: Ágasegyháza, Nyírség: Hajdúsámson környéke) jelennek meg a kedvező, száraz, meleg klímájú években. Sajátos tulajdonsága, hogy éjszakára, s talán — hasonlóan fajtársához, a közönséges önbeásó sáskához (''[[Acrotylus insubricus]] Scopoli, 1786 afrikai-európai, nyugat-ázsiai; afro-európai; geobiont; II; <nowiki>#0400</nowiki>'') — áttelelésre is a laza homokba ássa be magát. Valószínűnek látszik, hogy ez a faj az 50-es évek végéig még terjeszkedett észak-északnyugati irányban. Jelenleg ez a folyamat megfordult, korábbi lelőhelyeiről az utóbbi években nem került elő. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 20000 Ft. |
||
| + | |||
| + | http://www.pyrgus.de/Acrotylus_longipes_en.html |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Leírás, bemutatás:''' |
||
| + | |||
| + | Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm |
||
| + | |||
| + | |||
| + | Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''A faj ökológiája:''' |
||
| + | |||
| + | Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal. |
||
| + | |||
| + | Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik. |
||
| + | |||
| + | A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Általános elterjedése:''' |
||
| + | |||
| + | Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Elterjedése Magyarországon:''' |
||
| + | |||
| + | Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő). |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Állománynagyság:''' |
||
| + | |||
| + | Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Veszélyeztető tényezők:''' |
||
| + | |||
| + | Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak. |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Természetvédelmi kezelés:''' |
||
| + | |||
| + | A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának. |
||
A lap jelenlegi, 2020. március 30., 17:55-kori változata
#0410
Magyar név: Hosszúlábú önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)
Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai
Faunatípus: afrikai-európai
Életforma: geo-pszammobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Acrotylus longipes
Acrotylus longipes
https://www.inaturalist.org/taxa/124595-Acrotylus-longipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Acrotylus_longipes_en.html
Leírás, bemutatás:
Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.
Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm
Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.
A faj ökológiája:
Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.
Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.
A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.
Általános elterjedése:
Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.
Elterjedése Magyarországon:
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
Állománynagyság:
Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.
Veszélyeztető tényezők:
Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.
Természetvédelmi kezelés:
A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.
