„Meconema meridionale” változatai közötti eltérés
| (17 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Déli dobolószöcske |
| − | Tudományos név: ''Meconema meridionale'' |
+ | Tudományos név: ''Meconema meridionale'' Costa, 1860 |
| − | Elterjedés: dél-európai, expanzív* |
+ | Elterjedés: dél-európai, '''expanzív*''' |
Faunatípus: adriato-mediterrán |
Faunatípus: adriato-mediterrán |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
Életformatípus: thamnobiont |
Életformatípus: thamnobiont |
||
| − | Természetvédelmi értékszám: ? |
+ | Természetvédelmi értékszám: I (?) |
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli |
+ | Fájl:Meconema_meridionale.jpg|Déli dobolószöcske hím |
| + | Fájl:Meconema_meridionale_female.jpg|Déli dobolószöcske nőstény |
||
| − | |||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | |||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos |
||
| + | |||
| + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale |
||
| + | |||
| + | https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske |
||
| ⚫ | Leírás: |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | '''Leírás:''' Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas. |
||
| − | Hangadás:Meconema Méridional hiányzik a stridulating szervek, ezért nem dal készült, mint a többi sáskák. Amikor énekel dobolás Meconema Méridional a hátulsó lábaival a hordozón, pl. B egy levél vagy egy ág. Ez nagyon nehéz megfigyelni a jellegzetes dob, mivel az állatok éjszakai és a dob hangok nagyon halkak. Vannak s egy vers sorakoznak a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla ritka megáll időközönként 0,3-0,7. Az intervallumok között támadások, hogy felé közeli zár. A versek követik egymást szabálytalan időközönként. |
||
| ⚫ | |||
| − | Élőhely, életmód: |
||
| − | Között lakott struktúrák fás legelők, egyes fák a táj, vagy a parkokban és kertekben, a fedezeti területek egységes fák, erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken. Meconema meridionale van meleg szerető és gyakran előfordul az Alpoktól északra a városokban. A Rajna síkságot a természetes élőhelyek, gyarmatosították. Nincs rögzítés tölgyek, akkor is, ha ezeket használják előnyösen. Megkocogtattam felnőttek például a Rajna-völgy egy magányos fűz a nyílt területeken. |
||
| + | Cirpelés: |
||
| − | Az Alpoktól délre lakott Meconema meridionális cserjések, erdők szélén, világos fával és Adlerfarnfluren. Megtalálhatók a nővérük faj Meconema thalassinum, gyakran fák. Az Alpoktól északra tartja elsősorban a település területén. Itt részesül a magasabb átlaghőmérséklet. Megtalálhatók a kertekben vagy parkokban bokrok és fák, a Brommbeeren és gyümölcsfák. Újra és újra ők találtak épületek belsejében vagy a falakra. |
||
| + | Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást. |
||
| − | A faj megeszi kis más állatok, mint a levéltetvek és más rovarok. |
||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. |
||
| − | Felnőtt állatokat Meconema meridionális figyelhető júliustól novemberig. |
||
| + | A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
||
| − | Tojásokat kéreg hasadékok a fák. A lárvák kelnek ki tavaszán a következő évben, és végig az 5. szakaszban. Az éjszakai állatok gyakran megtalálható, ha eltéved a saját éjszakai túrák a lakásban. Keresés különösen késő nyáron és ősszel az állatokat az épületek és hővédelem. |
||
| − | Fenológia: A |
+ | '''Fenológia:''' A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva. |
*Megjegyzések:* |
*Megjegyzések:* |
||
| − | + | Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A ''Meconema meridionale'' erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig. |
|
A lap jelenlegi, 2023. szeptember 7., 18:31-kori változata
Magyar név: Déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I (?)
Déli dobolószöcske hím
Déli dobolószöcske nőstény
https://www.inaturalist.org/taxa/362291-Meconema-meridionale/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale
https://www.izeltlabuak.hu/faj/deli-doboloszocske
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
Cirpelés: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
- Megjegyzések:*
Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A Meconema meridionale erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig.
