Calliptamus barbarus

#0330

Magyar név: homoki olaszsáska (barbársáska)

Tudományos név: Calliptamus barbarus (Costa, 1836)

Elterjedés: dél-európai, észak-afrikai, kisázsiai

Faunatípus: irano-turkesztáni

Életforma: geo-pszammobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.

• 

  Calliptamus barbarus nőstény

• 

  Calliptamus barbarus hím

http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-barbarus-barbarus?category_id=128

Leírás, bemutatás:

Nagymértékben hasonlít az olasz sáskához, de a hátsó comb belső oldalán lévő fekete folt(ok) kiterjedtebbek. A hím subgenitalis lemeze hátul lekerekített, az elkeskenyedő végű első szárnyak nem érnek túl, vagy alig a harmadik térden. A hátulsó szárnyak tövüknél erős rózsaszíntől bordóig színezettek. A hátsó lábszár kívül sárga, belül vörös.

Cirpelés: nem cirpel a faj. Helyette a harmadik láb színes lábszáraival integető mozgásokkal kommunikálnak, elsősorban a hímek.

Testhossz: ♂ 13 - 16 mm, ♀ 20 - 25 mm

A faj ökológiája:

Geo-psammobiont, xerofil. Mind a természetes, mind a természetközeli, nem zárt, alföldi homoki gyepekben eléggé általános előfordulású, helyenként gyakori. Kopár homoki parlagokon is megél.

Talajszinten tartózkodik; kétszíkűeket is fogyaszt. Imágói június végétől októberig találhatók.

Általános elterjedése:

Irano-turkesztáni; az európai és az ázsiai mediterrán terület, Észak-Afrikától Belső-Azsiáig. Areájának legészakibb részét a Kárpát-medencében éri el.

Elterjedése Magyarországon:

Főként a Duna-Tisza-közi homok-területeken és néhány kisalföldi, nyírségi homokterületen is.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

DDNP: Bikács/N

DINP: Csévharaszt/40, 47 Fót/S, Budapest/22, Szentendrei-sziget/N

FHNP: Győrszentiván/S

HNP: Debrecen/44, Hajdúhadház/N, S

KNP:/40 (Izsák, Kecskemét, Bugac, Fülöpháza,' Ágasegyháza, Ásotthalom, Kerekegyháza/S)

Állománynagyság:

A hazai Orthoptera-fauna déli eleme, amely areájának legészakibb részét jelenti. A Duna-Tisza-közén helyenként gyakori.

Veszélyeztető tényezők:

Fő elterjedési területe a Duna-Tisza-köze, ahol esetenként az együttes domináns fajaként is számottevő. A perifériális, illetve kis kiterjedésű homok-területeken viszont alárendelt jelentőségű, és e területeken lokálisan veszélyeztetetté is válhat.

Természetvédelmi kezelés:

Elterjedtsége és helyenként gyakori volta miatt védelmi beavatkozást nem igényel. Kis kiterjedésű homokfoltokon való megtartására egyedi (helyi) intézkedést lehet kialakítani.