„Pseudopodisma nagyi” változatai közötti eltérés
21. sor: | 21. sor: | ||
A hím 17 - 23 mm, a nőstény 23 - 30 mm. Sárgás, vagy olajzöld, az előtorpajzs mindkét oldalán fekete oldalsávot visel. Szárnyfedői rendszerint csupán kis rózsás-pirosas lapocskák, a hátulsó szárny teljesen hiányzik. |
A hím 17 - 23 mm, a nőstény 23 - 30 mm. Sárgás, vagy olajzöld, az előtorpajzs mindkét oldalán fekete oldalsávot visel. Szárnyfedői rendszerint csupán kis rózsás-pirosas lapocskák, a hátulsó szárny teljesen hiányzik. |
||
Hegyi rétek, irtásrétek, kaszálók, cserjések, erdők szegélyében, inkább árnyas helyeken fordul elő, általában 400 m fölött; Fieber hegyisáskája ([[Pseudopodisma fieberi]]) Ny-Magyarországon, míg Nagy hegyisáskája az Északi Középhegységben. A két vikariáns (egymást helyettesítő) fajt csak elterjedésük és a hímek eltérő alakulású ivarszervei alapján tudjuk megkülönböztetni. |
Hegyi rétek, irtásrétek, kaszálók, cserjések, erdők szegélyében, inkább árnyas helyeken fordul elő, általában 400 m fölött; Fieber hegyisáskája ([[Pseudopodisma fieberi]]) Ny-Magyarországon, míg Nagy hegyisáskája az Északi Középhegységben. A két vikariáns (egymást helyettesítő) fajt csak elterjedésük és a hímek eltérő alakulású ivarszervei alapján tudjuk megkülönböztetni. |
||
+ | |||
+ | Pseudopodisma fieberi (Scudder, 1897) |
||
+ | Leírás: a test színe zöld, a férfi femora sárga, proximálisan és pirosan. A fejen és a mellkason két oldalirányú fekete csík van. Az első szárny piros vagy rózsaszín; a hím cerciákat a csúcson szélesítjük, és a furcula hiányzik. A női ovipositor szelepek rövidek és egyetlen dentben végződnek. |
||
+ | Test hossza: S 17-19mm, $ 22-28mm. |
||
+ | Striduláció: a faj nem törődik. |
||
+ | Megoszlás: Délkelet-európai forgalmazással rendelkezik. Hazánkban a hegyekben és az erdélyi fennsíkon található. Moldvában ritka és lokalizált, eddig csak a nyugati részen található. |
||
+ | Élőhely és életmód: ez a faj a hegyekre jellemző, magas higro-mezofil és higrofil gyepekre jellemző. A dombos területeken nagyon ritka. |
||
+ | Fenológia: felnőttek július-szeptemberben találhatók. A tojásfázisban hibernál. A nymphok május-júniusban kikelnek. |
A lap 2019. április 4., 17:30-kori változata
0310 0311 0312
Magyar név: Nagy hegyisáskája
Tudományos név: Pseudopodisma nagyi (Galvagni and Fontana, 1996)
Elterjedés: közép-, kelet-európai
Faunatípus: balkáni-dácikus
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
A hím 17 - 23 mm, a nőstény 23 - 30 mm. Sárgás, vagy olajzöld, az előtorpajzs mindkét oldalán fekete oldalsávot visel. Szárnyfedői rendszerint csupán kis rózsás-pirosas lapocskák, a hátulsó szárny teljesen hiányzik. Hegyi rétek, irtásrétek, kaszálók, cserjések, erdők szegélyében, inkább árnyas helyeken fordul elő, általában 400 m fölött; Fieber hegyisáskája (Pseudopodisma fieberi) Ny-Magyarországon, míg Nagy hegyisáskája az Északi Középhegységben. A két vikariáns (egymást helyettesítő) fajt csak elterjedésük és a hímek eltérő alakulású ivarszervei alapján tudjuk megkülönböztetni.
Pseudopodisma fieberi (Scudder, 1897) Leírás: a test színe zöld, a férfi femora sárga, proximálisan és pirosan. A fejen és a mellkason két oldalirányú fekete csík van. Az első szárny piros vagy rózsaszín; a hím cerciákat a csúcson szélesítjük, és a furcula hiányzik. A női ovipositor szelepek rövidek és egyetlen dentben végződnek. Test hossza: S 17-19mm, $ 22-28mm. Striduláció: a faj nem törődik. Megoszlás: Délkelet-európai forgalmazással rendelkezik. Hazánkban a hegyekben és az erdélyi fennsíkon található. Moldvában ritka és lokalizált, eddig csak a nyugati részen található. Élőhely és életmód: ez a faj a hegyekre jellemző, magas higro-mezofil és higrofil gyepekre jellemző. A dombos területeken nagyon ritka. Fenológia: felnőttek július-szeptemberben találhatók. A tojásfázisban hibernál. A nymphok május-júniusban kikelnek.