„Decticus verrucivorus” változatai közötti eltérés
| 21. sor: | 21. sor: | ||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/decticus-verrucivorus-verrucivorus |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/decticus-verrucivorus-verrucivorus |
||
| − | |||
| − | Leírás: Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketés-barnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. Az elülső szárnyak nem érnek túl a hátsó térden. A hímek cerkuszain sajátos belső horpadás található a közepén. A tojócső hosszú és egyenes. |
+ | '''Leírás:''' Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketés-barnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. Az elülső szárnyak nem érnek túl a hátsó térden. A hímek cerkuszain sajátos belső horpadás található a közepén. A tojócső hosszú és egyenes. |
Testhossz: ♂ 26-34 mm | ♀ 27-42 mm | Tojócső 19-25 mm |
Testhossz: ♂ 26-34 mm | ♀ 27-42 mm | Tojócső 19-25 mm |
||
| 30. sor: | 29. sor: | ||
Cirpelés: A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel.Egy echeme 4 szótagú. Nappal, elsősorban délelőtt énekel. |
Cirpelés: A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel.Egy echeme 4 szótagú. Nappal, elsősorban délelőtt énekel. |
||
| − | Elterjedés: Eurosiberiai, széles körben elterjedt, gyakori faj. |
+ | '''Elterjedés:''' Eurosiberiai, széles körben elterjedt, gyakori faj. |
| − | Habitat és életmód: Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. Mezofil és mezo-xerofil. A nagy termete miatt feltűnő, gyakori állat. Az alföldektől a hegyvidékig (akár jelentős tszf-i magasságban is) dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) fordul elő. Zavarásra elhallgat a cirpelő hím, ha szükséges, akkor repül is, illetve ledobja magát a sűrű növényzetbe, és békaszerű ugrásokkal menekül. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak. |
+ | '''Habitat és életmód:''' Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. Mezofil és mezo-xerofil. A nagy termete miatt feltűnő, gyakori állat. Az alföldektől a hegyvidékig (akár jelentős tszf-i magasságban is) dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) fordul elő. Zavarásra elhallgat a cirpelő hím, ha szükséges, akkor repül is, illetve ledobja magát a sűrű növényzetbe, és békaszerű ugrásokkal menekül. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak. |
| − | Fenológia: A talajba rakott peték áttelelnek, a lárvák áprilisban jelennek meg, és már júniusban kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig. |
+ | '''Fenológia:''' A talajba rakott peték áttelelnek, a lárvák áprilisban jelennek meg, és már júniusban kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig. |
A lap 2020. január 6., 11:32-kori változata
#0120 0121 0122
Magyar név: Szemölcsrágó vagy szemölcsevő szöcske
Tudományos név: Decticus verrucivorus Linne, 1785
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Decticus verrucivorus nőstény
Decticus verrucivorus lárva
Decticus verrucivorus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/decticus-verrucivorus-verrucivorus
Leírás: Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketés-barnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. Az elülső szárnyak nem érnek túl a hátsó térden. A hímek cerkuszain sajátos belső horpadás található a közepén. A tojócső hosszú és egyenes.
Testhossz: ♂ 26-34 mm | ♀ 27-42 mm | Tojócső 19-25 mm
Cirpelés: A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel.Egy echeme 4 szótagú. Nappal, elsősorban délelőtt énekel.
Elterjedés: Eurosiberiai, széles körben elterjedt, gyakori faj.
Habitat és életmód: Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. Mezofil és mezo-xerofil. A nagy termete miatt feltűnő, gyakori állat. Az alföldektől a hegyvidékig (akár jelentős tszf-i magasságban is) dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) fordul elő. Zavarásra elhallgat a cirpelő hím, ha szükséges, akkor repül is, illetve ledobja magát a sűrű növényzetbe, és békaszerű ugrásokkal menekül. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak.
Fenológia: A talajba rakott peték áttelelnek, a lárvák áprilisban jelennek meg, és már júniusban kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig.
