„Acrotylus insubricus” változatai közötti eltérés
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Tudományos név: ''Acrotylus insubricus'' (Scopoli,1786) |
Tudományos név: ''Acrotylus insubricus'' (Scopoli,1786) |
||
| − | Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia |
+ | Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia |
Faunatípus: afro-európai |
Faunatípus: afro-európai |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen |
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen |
||
| − | szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna |
+ | szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is. |
| − | Testméret: |
+ | Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm |
| + | Cirpelés: Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől. |
||
| − | Cirpelés: |
||
Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. |
Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. |
||
A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira. |
A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira. |
||
| + | Élőhely, életmód: Erősen xerotherm. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt. |
||
| − | Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat. |
||
| − | Erős xerotermia, homokos talajokon, különösen homokhajlító területeken, dűnék |
||
| − | a tenger és a folyók mentén, a síkságtól az Etnaig 2200 m-ig; ásni is |
||
| − | homokban. |
||
| + | Fenológia: Imágó alakban telel, ezért koratavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá. |
||
| − | |||
| − | |||
| − | Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig). |
||
A lap 2019. február 13., 12:11-kori változata
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is.
Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm
Cirpelés: Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől.
Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira.
Élőhely, életmód: Erősen xerotherm. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt.
Fenológia: Imágó alakban telel, ezért koratavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá.
