„Stenobothrus crassipes” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
32. sor: 32. sor:
 
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm
 
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm
   
Cirpelés: A Stenobothrus crassipes nagyon csendes spontán dala sűrű, 1,5-3 s tartós merrimentből áll, amelyet nagyobb időközönként továbbítanak. A versek csendben kezdődnek, és a végső pillanat előtt elérik a maximális hangerőt. A rivális ének is jóval rövidebb, de hasonló hangvételű versekben. Az élőhelyen nagyon nehéz megtalálni a Stenobothrus crassipes-t, mivel az ének csak 3-5 m széles, és általában olyan fajok, mint a Gampsocleis glabra vagy a Bicolorana bicolor.
+
Cirpelés: A Stenobothrus crassipes nagyon halk spontán éneke sűrű, 1,5-3 s tartó versekből áll, amelyet hosszabb időközönként hallatnak. A versek halkan kezdődnek, és közvetlenül a vége előtt érik el a maximális hangerőt. A rivalizáló ének is jóval rövidebb, de hasonló hangzású. Az élőhelyén, hangja alapján, nagyon nehéz megtalálni a fajt, mivel az ének csak 3-5 m-es körzetben hallható.
   
  +
Elterjedés: A Stenobothrus crassipes fő elterjedési területe Magyarország, Észak-Szerbia, Románia és Bulgária kelet-európai sztyeppe területén található. Kelet-Ausztriában, ahol a Stenobothrus crassipes korábban elterjedt, ma csak néhány izolált populáció található. Németországban egy reliktumpopuláció a Kyffhaeuser-hegységre korlátozódik. A szászországi Anhalt és Türingia esetében megfigyelések állnak rendelkezésre, szinte minden Türingia lakossággal. A Stenobothrus crassipesot csak 1982-ben fedezték fel.
Elterjedés:
 
   
 
Élőhely: sáska mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat.
 
Élőhely: sáska mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat.

A lap 2019. február 17., 11:46-kori változata

#0490 0491

Magyar név: Szárnyatlan rétisáska

Tudományos név: Stenobothrus crassipes (Carpentier, 1845)

Elterjedés: délkelet-európai

Faunatípus: pontomediterrán

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III



http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-crassipes

https://www.inaturalist.org/taxa/555660-Stenobothrus-crassipes/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_crassipes_en.html


Leírás: A Stenobothrus crassipes a legkisebb sáska Közép-Európában. Alapszíne olajbarna, néha oldalt zöld, sok árnyalattal, a test felső oldala mindig barna.A fejtetőn és az pronotumon világos hosszanti csíkok lehetnek, csak kissé íveltek befelé, és a pronotumon sötét alapon futnak. A legszembetűnőbb jellemzője a rövid első szárny. A hímeknél a potroh közepét érik el, a nőstényeknél pikkelyszerűek. A széles media-mező eléri a szárnycsúcsot, és csak néhány keresztirányú ere van. A hátsó szárnyak mindkét nemnél csak félig olyan hosszúak, mint a mellsők. Ritkán előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ezek képesek repülni.

Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm

Cirpelés: A Stenobothrus crassipes nagyon halk spontán éneke sűrű, 1,5-3 s tartó versekből áll, amelyet hosszabb időközönként hallatnak. A versek halkan kezdődnek, és közvetlenül a vége előtt érik el a maximális hangerőt. A rivalizáló ének is jóval rövidebb, de hasonló hangzású. Az élőhelyén, hangja alapján, nagyon nehéz megtalálni a fajt, mivel az ének csak 3-5 m-es körzetben hallható.

Elterjedés: A Stenobothrus crassipes fő elterjedési területe Magyarország, Észak-Szerbia, Románia és Bulgária kelet-európai sztyeppe területén található. Kelet-Ausztriában, ahol a Stenobothrus crassipes korábban elterjedt, ma csak néhány izolált populáció található. Németországban egy reliktumpopuláció a Kyffhaeuser-hegységre korlátozódik. A szászországi Anhalt és Türingia esetében megfigyelések állnak rendelkezésre, szinte minden Türingia lakossággal. A Stenobothrus crassipesot csak 1982-ben fedezték fel.

Élőhely: sáska mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat.