„Isophya modestior” változatai közötti eltérés
| 51. sor: | 51. sor: | ||
Szórványosan, fordul elő a Mecsekben, Villányi-hegységben, a Vértesben és a Kőszegi-hegységben. |
Szórványosan, fordul elő a Mecsekben, Villányi-hegységben, a Vértesben és a Kőszegi-hegységben. |
||
| − | |||
| − | |||
| − | ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). |
||
| − | |||
| − | DDNP: Mecsek (4 közelebbi lelőhely/N, S), Villányi-hg./l3 (Villány/N, S) |
||
| − | |||
| − | DINP: Vértes (Csákberény/N) |
||
| − | |||
| − | ŐNP: Kőszegi-h./46 (Velem) |
||
A lap jelenlegi, 2020. március 24., 15:15-kori változata
Magyar név: Illír tarsza
Tudományos név: Isophya modestior Brunner von Wattenwyl, 1882
Elterjedés: közép-, délkelet-európai
Faunatípus: balkáni, mőziai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Isophya modestior
Isophya modestior
Isophya modestior
Leírás, bemutatás:
Színe zöld, vörösesbarnán pontozott. Az előhát alsó szegélyén keskeny, hosszanti fehér szalag húzódik, amelynek belső szélén keskeny, rozsdavörös szegély van. A hím rövid, erősen kidomborodó axillarisú fedőszárnyainak első széle elmosódottan sárgás szegélyű. A hímek előháta hátrafelé csak gyengén kiszélesedő, a nősténynél nem. A hím cerkuszai kevéssé hajlottak, a felfelé befelé hajló szakaszuk többé-kevésbé egyenes, a végén meglehetősen nagy foggal. Szubgenitális lemezük keskeny, mélyen bevágott. A tojócső hajlott, fűrészes végű.
Testhossz: ♂ 18-22 mm, ♀ 19-21 mm, tojócső: 11,5-14 mm.
Megjelenésében, hangjában az I. stysi-hez közeli.
Cirpelés: Nagyon halk, jelentősen az ultrahang tartományban.
A faj ökológiája:
Főként zavartalanabb, változatos növényzetű, kevéssé exponált erdőszéleken, tisztásokon él.
A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojások telelnek át. Kizárólag kétszikű növényekkel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen; menekülésre alig képes.
Általános elterjedés:
É-Balkán, É-Olaszország. Kárpát-medence nyugati harmada.
Elterjedése Magyarországon:
Szórványosan, fordul elő a Mecsekben, Villányi-hegységben, a Vértesben és a Kőszegi-hegységben.
Állománynagyság:
Hazánkban csak a Dunántúlról ismeretes, s areája itt nyomul legészakabbra. Ritka előfordulású, értékes fanunisztikai elemünk.
Veszélyeztető tényezők:
Nem eléggé ismert, mivel csak az utóbbi években tisztázódott taxonómiája és hazai előfordulása.
Természetvédelmi kezelés: Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók, ugyanezen a helyeken sávos/foltos kaszálás elősegíti a populáció fennmaradását. Részletesebb javaslat még aligha adható, mivel eddig csak kevés helyről gyűjtöttük.
