„Acrida ungarica” változatai közötti eltérés
| 13. sor: | 13. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III |
Természetvédelmi értékszám: III |
||
| + | <gallery> |
||
| + | 0460_Acrida_ungarica.jpg|Acrida ungarica |
||
| + | 0461_Acrida_ungarica.jpg|Acrida ungarica |
||
| + | </gallery> |
||
A hím 34 - 35 mm, nőstény 50 - 54,5 mm. A zömmel szubtrópusi (afrikai, dél-ázsiai) elterjedésű Acrida genusnak Európában mindössze kettő, a Kárpát-medencében pedig egyetlen faja. A sisakos sáska pontomediterrán-turkesztáni elterjedésű, erősen hőigényes faj, amelynek észak-nyugati elterjedési határa a Bécsi-medencében, a Morvamezőn és Dél-Szlovákiában húzódik, vagyis lényegében megegyezik a Pannonicum állatföldrajzi határaival. Az állat hőgazdálkodása igényli az átmelegedő talajfelszín hőenergiájának átvételét, tehát ún. geofil jellegű sáska. Egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeget igényel, így nálunk többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Meleg homokterületeink jellemző állata (pl. gyakori a Kiskunságban, a Nyírség melegebb részein), de megvan helyenként a homokos felső talajszintű szikeseken (Hortobágy egyes részei) vagy a finomszemcséjű, meszes kőzettörmeléken is (pl. Villányi-hegység déli oldala). Különösen gyakorivá vált a 40-es, 50-es évek, illetve 90-es évek közepének olyan időszakaiban, amikor sorozatban követték egymást az átlagosnál melegebb évek. Állománya a 60-as években jelentősen visszaesett, részben az akkori csapadékosabb nyarak miatt, részben pedig azért, mert homoki élőhelyeinek jelentős részét megszüntették. Ezért néhány olyan élőhelyéről, ahol korábban szinte közönséges volt, napjainkra szinte eltűnt. Bár kipusztulásától egyelőre nem kell tartanunk, (legfeljebb potenciálisan veszélyeztetett), állatföldrajzi színezőelem mivolta és állományának, elterjedésének csökkenő tendenciája miatt joggal került rá a védett rovarfajaink listájára. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft. |
A hím 34 - 35 mm, nőstény 50 - 54,5 mm. A zömmel szubtrópusi (afrikai, dél-ázsiai) elterjedésű Acrida genusnak Európában mindössze kettő, a Kárpát-medencében pedig egyetlen faja. A sisakos sáska pontomediterrán-turkesztáni elterjedésű, erősen hőigényes faj, amelynek észak-nyugati elterjedési határa a Bécsi-medencében, a Morvamezőn és Dél-Szlovákiában húzódik, vagyis lényegében megegyezik a Pannonicum állatföldrajzi határaival. Az állat hőgazdálkodása igényli az átmelegedő talajfelszín hőenergiájának átvételét, tehát ún. geofil jellegű sáska. Egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeget igényel, így nálunk többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Meleg homokterületeink jellemző állata (pl. gyakori a Kiskunságban, a Nyírség melegebb részein), de megvan helyenként a homokos felső talajszintű szikeseken (Hortobágy egyes részei) vagy a finomszemcséjű, meszes kőzettörmeléken is (pl. Villányi-hegység déli oldala). Különösen gyakorivá vált a 40-es, 50-es évek, illetve 90-es évek közepének olyan időszakaiban, amikor sorozatban követték egymást az átlagosnál melegebb évek. Állománya a 60-as években jelentősen visszaesett, részben az akkori csapadékosabb nyarak miatt, részben pedig azért, mert homoki élőhelyeinek jelentős részét megszüntették. Ezért néhány olyan élőhelyéről, ahol korábban szinte közönséges volt, napjainkra szinte eltűnt. Bár kipusztulásától egyelőre nem kell tartanunk, (legfeljebb potenciálisan veszélyeztetett), állatföldrajzi színezőelem mivolta és állományának, elterjedésének csökkenő tendenciája miatt joggal került rá a védett rovarfajaink listájára. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft. |
||
A lap 2015. szeptember 30., 13:52-kori változata
#0460 #0461
Magyar név: sisakos sáska
Tudományos név: Acrida ungarica (Herbst, 1786)
Elterjedés: közép-, délkelet-európai, afrikai
Faunatípus: afrikai
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Acrida ungarica
Acrida ungarica
A hím 34 - 35 mm, nőstény 50 - 54,5 mm. A zömmel szubtrópusi (afrikai, dél-ázsiai) elterjedésű Acrida genusnak Európában mindössze kettő, a Kárpát-medencében pedig egyetlen faja. A sisakos sáska pontomediterrán-turkesztáni elterjedésű, erősen hőigényes faj, amelynek észak-nyugati elterjedési határa a Bécsi-medencében, a Morvamezőn és Dél-Szlovákiában húzódik, vagyis lényegében megegyezik a Pannonicum állatföldrajzi határaival. Az állat hőgazdálkodása igényli az átmelegedő talajfelszín hőenergiájának átvételét, tehát ún. geofil jellegű sáska. Egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeget igényel, így nálunk többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Meleg homokterületeink jellemző állata (pl. gyakori a Kiskunságban, a Nyírség melegebb részein), de megvan helyenként a homokos felső talajszintű szikeseken (Hortobágy egyes részei) vagy a finomszemcséjű, meszes kőzettörmeléken is (pl. Villányi-hegység déli oldala). Különösen gyakorivá vált a 40-es, 50-es évek, illetve 90-es évek közepének olyan időszakaiban, amikor sorozatban követték egymást az átlagosnál melegebb évek. Állománya a 60-as években jelentősen visszaesett, részben az akkori csapadékosabb nyarak miatt, részben pedig azért, mert homoki élőhelyeinek jelentős részét megszüntették. Ezért néhány olyan élőhelyéről, ahol korábban szinte közönséges volt, napjainkra szinte eltűnt. Bár kipusztulásától egyelőre nem kell tartanunk, (legfeljebb potenciálisan veszélyeztetett), állatföldrajzi színezőelem mivolta és állományának, elterjedésének csökkenő tendenciája miatt joggal került rá a védett rovarfajaink listájára. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
