„Dociostaurus maroccanus” változatai közötti eltérés
| 18. sor: | 18. sor: | ||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | Leírás: Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga. |
||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | Testhossz: 20 - 28 mm 28 - 38 mm. |
||
| + | |||
| + | Elterjedés: Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), Észak-Afrika, az európai Oroszország déli része, a Kaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia |
||
| + | |||
| ⚫ | Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem. |
||
A lap 2020. január 28., 17:46-kori változata
#0600
Magyar név: marokkói sáska
Tudományos név: Dociostaurus maroccanus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: európai-kisázsiai
Faunatípus: irano-turkesztáni
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Dociostaurus maroccanus
Leírás: Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga.
Testhossz: 20 - 28 mm 28 - 38 mm.
Elterjedés: Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), Észak-Afrika, az európai Oroszország déli része, a Kaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia
Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem.
