„Euthystira brachyptera” változatai közötti eltérés
| 28. sor: | 28. sor: | ||
A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Elsősorban a magas fűvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól. |
A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Elsősorban a magas fűvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól. |
||
| + | |||
| − | Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826) |
||
| + | '''Leírás:''' A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak. |
||
| − | Leírás: A kis arany szöcske a test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnaek vagy rózsaszínek. A makropterikus egyének is megtalálhatók, különösen a hegyekben. |
||
| + | |||
| − | Testhossz: |
+ | Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm |
| ⚫ | |||
| + | |||
| − | Eloszlás: országunkban széles körben elterjedt eurosiberiai elem, a síkterületek kivételével. Moldvában gyakori az erdők és a hegyi gyepek. |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | '''Eloszlás:''' A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| ⚫ | |||
A lap 2020. január 30., 13:57-kori változata
#0470 0471
Magyar név: Smaragdzöld sáska
Tudományos név: Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Euthystira brachyptera nőstény
és a hím
Euthystira brachyptera kopulában
Euthystira brachyptera holopter
http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera
A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Elsősorban a magas fűvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól.
Leírás: A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak.
Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm
Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is.
Eloszlás: A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével.
Élőhely és életmód: egy chortobiont és mezofil faj, tipikusan az erdei tisztások lakója, a hegyvidéki és dombos területeken található. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek.
