Polysarcus denticauda

#0070

Magyar név: fogasfarkú szöcske

Tudományos név: Polysarcus denticauda (Carpentier, 1825)

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: ponto-mediterrán

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Hím fogasfarkú szöcske

• 
• Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg

Magyar név: fogasfarkú szöcske

Tudományos név: Polysarcus denticauda (Charpentier, 1825)

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Leírás, bemutatás:

Legtestesebb testű szöcskéink közé tartozik; rövid - hangos cirpelésre szolgáló - felsőszámy-csonkja van. A nőstények mellső szárnya pikkelyszerű (squamipter), alig látszik ki a torhát alól. A csáp testhosszúságú. A hímek torháta jellemző módon felfelé hajlik, majdnem nyeregszerű. Többnyire zöld, szürkészöld, gyakran fut két hosszanti vonal a háton, de igen változatos (feketén, barnán csíkozott, sőt egészen fekete hímek) példányok is akadnak, különösen tömegesebb jelentkezésük esetén. A hímek különösen hosszú subgenitalis lemeze a cerkuszok között erősen felfelé hajlik. A nőstények gyengén felhajló tojócsöve a végén határozottan fogazott.

♂ 27-47 mm, ♀ 28-50 mm, tojócső 15-27 mm

Cirpelés: Erős hangját 30-40 m-ről is jól hallhatjuk. Elsősorban délelőtt ciripel. Nagyon jellegzetes hogy ennek a fajnak az éneke több, egymáshoz szünet nélkül kapcsolódó, de egymástól eltérő hangzású részből épül fel. Az ének egy olyan folyamatos berregés szerű résszel kezdődik, ami a még viszonylag lassú szárnymozgás miatt egyenetlen, zakatoló jellegű; ezután az állat szárnymozgása hirtelen nagyobb sebességre vált, és ekkor a hang zakatoló jellege megszűnik egy homogénebb hangzású, még mindig folyamatos berregést hallunk; ezután az állat folyamatos berregést egy-egy rövid hangos cikkenéssel szakítja meg, majd az ének egy ilyen cikkenés sorozattal zárul.

A faj ökológiája:

Változatos, dús növényzetű, mezofil hegyi-rét, löszpuszta-rét.

Tartózkodási helye a gyepszint alsó része. Korai faj; után már márciusban is kelhet és májusra (hegyvidéken júniusra) már imágó. Kétszikű növényekkel táplálkozik. Az imágók május közepétől szeptemberig fordulnak elő. A talajba rakott petékből (akár 2-4 éves tojásdiapauza után) a lárvák március végén, április elején kelnek ki. Megfelelő körülmények között gradálhat, a hímek ilyenkor egészen sötét színezetűek lehetnek. Ha megpróbálunk megfogni egy ilyen szöcskét, a következő reakciókra számíthatunk: nem próbál ugorva vagy futva menekülni, (ami bölcs dolog részéről, hiszen pukkancs zöld testét egyébként is nehezen vonszolja a fűszálak sűrű szövedékében, mozgásával csak elárulná magát, elmenekülni nem tudna) hanem fejjel lefelé az aljfűszint sűrűjébe veti magát, ahol aztán mozdulatlanságba dermed. Itt színe, és a potrohvég alakja miatt nagyon nehéz felfedezni. Ha mégis megtalálja az üldöző, akkor a szöcske következő trükkje, hogy egy nagyon hangos cikkenéssel (riasztóhang – zavarási hang) próbálja támadóját elriasztani, ha ez se jár eredménnyel, akkor jöhet a reflexhányás. A kifejlett egyedek májusban és júniusban jelennek meg; ősszel ritkán fordulnak elő. Pete alakban telelnek. A lárvák március-áprilisban kelnek.

Általános elterjedése: Közép- és Dél-Európa

Elterjedése Magyarországon: Hegyvidékeinken szórványos, az alföldi területeken kifejezetten ritka, azonban nyugati megyéink rétjein gyakori, sőt elvétve még lokális gradációval is jelentkezik. A Kárpát-medencében elsősorban a Kárpátok és a középhegységek rétjein fordul elő, de az alacsonyabb medencékben az üdébb réteken is megtalálható. Az Alföld belső részein szigetszerű előfordulású (Ohat, Békés), valószínű egykori kiterjedtebb area reliktumaként. A hím éles, folyamatos cirpelésével árulja el magát, miközben gyakran megfigyelhető, ahogy nagy sebességgel mászik a talajon, vagy a növényzeten.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

(ANP: A Tornai Karszt-vidéknek eddig csak a szlovákiai részéről van előfordulási adat.) BNP: Bükk-hg./25, 44 (Felsőtárkány, Szilvásvárad, Bélapátfalva), Harsány/7, Maklár/39 BFNP: Zalavár/S, Balatonmagyaród/S

DINP: Pilis-Visegrádi-hg./19 (Szentendre/N, Pilisszántó/N), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár- h./N), Dabas/S, Csévharaszt/N

FHNP: Kóny/26a (A jelenlegi kevés előfordulási információval kapcsolatban megjegyzendő, hogy a 40-es évek végén lokális gradációi voltak Kópháza körzetében/20)

HNP:Hortobágy/l 7 (Zelemér, Ohat-erdö/N, Ujszentmargita/N), „Bockerek”-erdő,

Mikepércs, Újléta, Mátészalka/N, Berettyóújfalu/S

KNP: Ópusztaszer/N, Kunpeszér/S

KMNP: „Békés-m.”, Biharugra,/29, Geszt/29, 30

ŐNP: Kőszegi-hg./37, 45 (Kőszeg, Bozsok, Velem, Cák). Az 1940-es évek végén lokális

gradációi voltak Nagyunyom körzetében/20

Állománynagyság:

Szórványosan, de mégis csaknem országszerte előforduló szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.

Veszélyeztető tényezők:

Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos alföldi előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek. Hegyvidéki réteken lényegében háborítatlan és csak a kaszálás, legeltetés/taposás csökkentheti populációját.

Természetvédelmi kezelés:

Természetes élőhelyeken beavatkozást aligha igényel. A túlzott zavarás (taposás, legeltetés, korai kaszálás) a lokálisan értékes előfordulási helyeitől távol tartandó. A kora-tavaszi avarégetés ugyancsak kerülendő. Agrárterületeken az inszekticid kezelést nem, vagy csak ritkán kívánó kultúrák körzetében meglévő réteken, dúsabb növényzetű vasúti töltések oldalában, mezsgyéken ismeretesek szórványos előfordulásai.