„Meconema meridionale” változatai közötti eltérés
| 19. sor: | 19. sor: | ||
| − | Leírás: |
+ | Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyak pajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyes szárnyak egyik nemnél sem fednek át. Kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas. |
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| + | Hangadás: |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorakozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán megáll. A versek követik egymást szabálytalan időközönként. |
||
| − | Között lakott struktúrák fás legelők, egyes fák a táj, vagy a parkokban és kertekben, a fedezeti területek egységes fák, erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken. Meconema meridionale van meleg szerető és gyakran előfordul az Alpoktól északra a városokban. A Rajna síkságot a természetes élőhelyek, gyarmatosították. Nincs rögzítés tölgyek, akkor is, ha ezeket használják előnyösen. Megkocogtattam felnőttek például a Rajna-völgy egy magányos fűz a nyílt területeken. |
||
| ⚫ | |||
| − | Az Alpoktól délre lakott Meconema meridionális cserjések, erdők szélén, világos fával és Adlerfarnfluren. Megtalálhatók a nővérük faj Meconema thalassinum, gyakran fák. Az Alpoktól északra tartja elsősorban a település területén. Itt részesül a magasabb átlaghőmérséklet. Megtalálhatók a kertekben vagy parkokban bokrok és fák, a Brommbeeren és gyümölcsfák. Újra és újra ők találtak épületek belsejében vagy a falakra. |
||
| + | Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. |
||
| − | A faj megeszi kis más állatok, mint a levéltetvek és más rovarok. |
||
| + | A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
||
| + | Fenológia: |
||
| − | + | A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszel jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva. |
|
A lap 2016. november 30., 16:10-kori változata
Magyar név: déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: ?
Déli dobolószöcske hím
- Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Déli dobolószöcske nőstény
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyak pajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyes szárnyak egyik nemnél sem fednek át. Kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
Hangadás: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorakozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán megáll. A versek követik egymást szabálytalan időközönként.
Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszel jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
- Megjegyzések:*
A Adriato-mediterrán elterjedési területétől Dél-Franciaországban, az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén a torkolatáig. Meconema meridionale erőteljesen terjed a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigetek 2001-ben), és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságban alatt.
