Isophya modesta

Magyar név:

Tudományos név: Isophya modesta Frivaldszky, 1867

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: balkáni, mőziai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

Szerény vagy pusztai tarsza

Isophya modesta (Frivaldszky, 1867)

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

Leírás, bemutatás:

Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.

♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.

Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.

A faj ökológiája:

Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.

A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.

Általános elterjedés:

EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.

Elterjedése Magyarországon:

Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Bükk/15, 16, 25 (Bélkő/N, Nagy-eged/N), Mátra/16 (Gyöngyös/N, Galyatető/N, Fallóskút/N).

BFNP: Balaton-felvidék/16 (Tihany/N-R), Bakony/l6 (Somlóvásárhely/N)

DDNP: Mecsek/16 (Pécs: Dömör-kapu, Tubes; Kövágószőlős/S) Villányi-hg./12, 13, 16 (Villány, Szársomlyó/13,12 Fekete-h.N, NA, Nagyharsány/S)

Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.

Veszélyeztető tényezők:

Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult

Természetvédelmi kezelés:

Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.

• Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.