„Leptophyes albovittata” változatai közötti eltérés
18. sor: | 18. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:0060_Leptophyes_albovittata.jpg|Közönséges virágszöcske |
Fájl:0060_Leptophyes_albovittata.jpg|Közönséges virágszöcske |
||
+ | .jpg |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
A lap 2018. április 26., 13:24-kori változata
Magyar név: közönséges virágszöcske
Tudományos név: Leptophyes albovittata (Kollar, 1833)
Elterjedés: európai
Faunatípus: ponto-mediterrán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
http://www.orthoptera.ch/arten/item/leptophyes-albovittata
- .jpg
Leírás: Kicsiny, törékeny, alapszíne zöld, vöröses, kis piros vagy barna foltokkal, a hímek háta sokszor barna. Az előtorhát oldallamezén a potroh közepéig, végéig húzódó fehéres vonal jellemzi. Gyakran találkozhatunk vöröses vagy barna-narancs tibiákkal, csápokkal és cercusokkal. A hím elülső szárnya hosszabb, mint a pronotum fele; nőstények szárnya alig látható. A cercuszok szinte egyenesek a subapicalis régióig, majd enyhén befelé hajlanak. A nőstény tojócső rövid, sarok nélküli és enyhén ívelt.
Testhossz: ♂ 11-13 mm; ♀ 13-16 mm, tojócső 5-6 mm.
Cirpelés: egy sor rövid szótag, nagyon kis intenzitással. Ezeknek a kistermetű, apró szárnyú szöcskéknek és a rokon fajoknak a hangja olyan magas, és annyira gyenge az általunk hallható tartományban, hogy 1-2 m közelségből is csak a szárnymozgásuk látványa árulja el számunkra, hogy az állat éppen ciripel. Délutántól estig cirpel.
Elterjedés: a közép-ázsiai és dél-európai jellegűek. Ez az egyik leggyakoribb faj a csoportból, de ritkább a hegyvidéki területen.
Habitat és életmód: fitofág faj, mezofil és mezoxerofil. Zavartalanabb, nedvesebb réteken, erdőszéleken, elsősorban magaskórós növényzetben, ernyősökön fordul elő. Elsősorban kétszikű lágyszárúak virágrészeivel táplálkozik (pl. csalán, ernyősök).
Fenológia: Az imágók június-júliusban jelennek meg. Petéit növényi szárakba rakja, így telel át. A lárvák március-április folyamán jelennek meg a magasságtől és a hőmérsékleti gradienstől függően.