Bevezetés, általános jellemzés

Bevezetés, általános jellemzés

Egyenesszárnyúak öregrendje (Superordo: Orthopteroida)

(Szöveg)	(hová kapcsolj)	(kép, hang: mindig látszik)
Testfelépítésük
Az egyenesszárnyú rovarok igen ősi állatok. Már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat.	ugorj: Az Egyenesszárnyúak származása fejezetre
Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej, tor, potroh) tagolódik. Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.		001á.tif egyenesszárnyú habitusképek
A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre. A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső szárnyak bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg. A fedőszárnyak mindig közreműködnek a hangadásban. A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat, a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb	ugorj: Hangadásuk c. fejezetre	002á.tif egyenesszárnyú szárnytípusok
A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besűllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.		001á.tif egyenesszárnyú habitusképek
Színezetük
Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik, de néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző.	ugorj: 0500.tif 0501.tif 0502.tif

Szaporodásuk
A nőstények petéiket egyesével vagy többesével petetokba zárva az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel érik el az ivarérett állapotot. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva, esetleg imágó alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.	ugorj: olaszsáska vedlése 0321.tif 0322.tif 0323.tif	Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg képaláírás1 0000.tif Petéző nőstény Poecilimon sp. 0121.tif Decticus lárva
Életmódjuk
Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is. Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a hangyásztücsök (Myrmecophyla acervorum*). Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori sáskajárásokról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak. Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák; rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (Epicauda rufidorsum) lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (Trombiidae család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (Nematoda) néhány faja (Mermis és Gordius fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő Empusa grylli FR. gomba.	ugorj: Szerepük az életközösségekben c. fejezetre ugorj: Sáskajárások c. fejezetre	Myac Greg-sol 0002.tif Rablópoloska szöcskelárva testnedveit szivogatja
Az öregrend több mint 22 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról mintegy 120 fajukat ismerjük, közülük 61 fajt mutatunk be.	ugorj: Rendszertani áttekintés c. fejezetre ugorj: Fajismertetés c. fejezetre