Celes variabilis

• 

  Celes variabilis nőstény

• 

  Celes variabilis hím

Szerecsen vagy változó sáska

Celes variábilis (Pallas, 1771)

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Leírás, bemutatás:

Zömök, testfelülete durva. Hátsó szárnya vörös, ritkábban kék, csúcsán fustösbama. A test színe változó: fekete, barna vagy szürke. A középgerincet az előtoron keresztirányú horony vágja be. A hátsó lábszár fekete vagy szürke.

Testhossz:: ♂ 17-19mm, ♀ 24-31mm.

Cirpelés: a cirpelése rövid echeme-kből áll, csak napfényben cirpel.

A faj ökológiája:

Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, geo-chortobiont. Főképpen nyíltabb homokpusztán, szórványosabban szikes pusztákon és alacsonyabb (dolomit) dombok kopáros lejtőm él.

Talajszinten tartózkodik; felzavarva 5-10 m-es repülésekkel menekül. Száraz legelőkön folyó legeltetés különösebben nem zavarja.

Az imágók júliusban jelennek meg; pete alakban telel át. A lárvák áprilisban kelnek.

Általános elterjedése:

Palearktikus policentrikus, Spanyolországtól Közép-Ázsiáig, de Európában a Kárpát-medencétől alig fordul elő északabbra.

Elterjedése Magyarországon:

Alföldi homokos, szikes területeken egyaránt, de szórványosan. Az alföldeket környező dombokon csak elvétve fordul elő.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Tokaj/27

BFNP: Veszprém/38, Fenyőfö/38, Litér/S, Vihonya/S

DINP: Budapest/22, Csíki-hegyek/19 (Budaörs/N), Tétényi-plató (Törökbálint/N)

HNP: Hortobágy/17, 44 (Balmazújváros, Kónya, Egyek, Máta), Bátorliget/21,

„Debrecen (Sámsoni dombok)”/44, Mezőpeterd/44

KNP:/40 Dömsöd, Apajpuszta/N

KMNP/29, 30: Csanádpalota/S, Cserebökény/S

Állománynagyság

A hazai fauna állatföldrajzilag értékes tagja, lokális, szórványos előfordulású. Európában a legészakibb jelentősebb előfordulása a Kárpát-medencében van.

Nemzeti parkjaink alföldi területein erőteljes populációja él. Az Alföldet környező dombvidék kopáros élőhelyein igen szórványos.

Veszélyeztető tényezők:

Nemzeti parkjaink alföldi területein általánosan, bár lokálisan fordul elő. A jelenlegi föld/táj-használat biztosítja fennmaradását.

Természetvédelmi kezelés:

Nem igényel beavatkozást, mert az esetleges lokális zavarást (túlzott taposás, legeltetés, stb.) az imágók jelentékeny mozgási aktivitása ellensúlyozza. A tájhasználat megváltoztatása (pl. felszántás, erdősítés) viszont helyi visszaszorulásához, sőt eltűnéséhez vezethet.