„Tettigonioidea” változatai közötti eltérés
1. sor: | 1. sor: | ||
− | =====<center>'''Szöcskefélék családsorozata — Superfamilia: Tettigonioidea'''</center> ===== |
+ | =====<center><big>'''Szöcskefélék családsorozata — Superfamilia: Tettigonioidea'''</big></center> ===== |
(K.H. 74. és 75. ábra, 137.o.) |
(K.H. 74. és 75. ábra, 137.o.) |
||
A lap 2018. június 3., 15:18-kori változata
Szöcskefélék családsorozata — Superfamilia: Tettigonioidea
(K.H. 74. és 75. ábra, 137.o.)
1. Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt barázdált (74/a)
– Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt sima (74/b).
2. A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén nincs végtüske (74/c)
– A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén van végtüske (74/d)
3. A hátsó lábszáron felül csak belül van egy végtüske, a comb tüske nélküli; a hátsó combon alul legfeljebb egészen apró tüskék vannak; a test vaskos; max. 30 mm hosszú, az előhát nyereg alakú. Egyetlen hazai faj (alcsalád/subfamilia - Ephippigerinae: a fedőszárnyak színe rozsdavörös vagy rozsdássárga egész a barnássárgáig; oldalt néha fehér perem van rajtuk. Közép- és Dél-európai, pontomediterrán, thamnobiont.
– A hátsó lábszárak belül fent is végtüske nélküliek, a comb (különösen az első és középső) tüskés. Az előmellen két tüskeszerű nyúlvány van. A test karcsú, 60-70 mm hosszú; az előhát nem nyereg alakú. Egyetlen hazai faj: zöld vagy barna, ritkábban a potroh mintázott. 61-67 mm, a leghosszabb rovarunk! Ritka, zavartalanabb sztyeplejtőkön. Csak nősténye van, szűznemzéssel (parthenogenezis) szaporodik. Euro-szibériai, kis-ázsiai, északmediterrrán-policentrikus, chorto-thamniobiont. Védett, Vöröskönyv-es, Berni konvenció-s.
4. Az első lábszáron nem nyílt a hallószerv, azt egy keskeny rés takarja el (74/e).
– Az első lábszáron nyílt, ovális hallószerv van (74/f).
5. Az első lábszárakon felül, kívül nincs végtüske (75/a)
– Az első lábszárakon felül, kívül van végtüske (75/b)