Saga pedo

#0230 #0231 #0232 #0234

Magyar név: fűrészlábú szöcske

Tudományos név: Saga pedo (Pallas, 1775)

Elterjedés: euroszibériai, kisázsiai

Faunatípus: ponto-káspi

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: VU ; hazánkban védett, eszmei értéke 50000 Ft. <gallery> 0230_Saga_pedo.jpg|Saga pedo 0231_Saga_pedo.jpg| 0232_Saga_pedo.jpg 0234_Saga_pedo.jpg </gallery> http://www.orthoptera.ch/arten/item/saga-pedo?category_id=102

Leírás, bemutatás:

A legnagyobb hazai rovarunk, átlagosan 55-75 mm, tójócsövével együtt max 15 cm. Az alapszín a zöld, vagy csak ritkán sárgásbarna. A csápok rövidek, barnák, világos vöröses a lárváké. Az oldalán egy fényes sáv fut végig az előhát alsó szélétől a tojócsőig. Teljesen szárnyatlan, elülső két láb-pár erőteljes tüskesort visel, a harmadik lábpár sem tipikus ugróláb, vékony combokkal. Gyengén fürészes végű tojócsöve lehet egyenes vagy gyengén felfelé ívelt.

♀ 53-75 mm, tojócső 30-35 mm

A faj ökológiája:

Változatos növényzetű, zavartalanabb sztyeplejtők, sziklagyepek, xero- mezofil gyepek.

A gyepszint lakója. A 2-4 cm mélyen a talajba süllyesztett tojások telelnek át, esetenként 2-5 éven keresztül is. Az imágók június végétől októberig fordulnak elő. Sajátosan lesből támadó, kizárólagos ragadozó, más egyenesszárnyúakkal, egyéb rovarokkal táplálkozik. A lábak tüskézettségének fontos szerepe van a zsákmányállat villámgyors megragadásában.Röpképtelen, menekülésre alig képes. Mozgása is igen érdekes: lassan, utánozva a növényzet szél okozta ingását, imbolyogva változtatja helyét. Alkonyati éjszakai aktivitású.

Mivel csak nőivarú egyedek fordulnak elő, szűznemzéssel (parthenogenezis) szaporodik. A nőstények termékeny petéket raknak. (Az egyetlen eddig ismert hímet 2005 júliusában Martignynal találtak Wallisban.)

Általános elterjedése:

A Palearktikumban az Ibériai félszigettől Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi.

Elterjedése Magyarországon:

Szórványosan, többnyire zavartalanabb sztyeplejtőkön fordul elő a Magyar Középhegységben és Bugac egy pontján.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). ANP: Aggtelek/26, Jósvafö/26, Sátoraljaújhely/N, Tarcal/N

BNP: Bükk-hg./15, 25, 44 (15 közelebbi lelőhellyel), Mátra/23, 36 (3 közelebbi lelőhellyel), Cserhát/23, Naszály/23 (Vác/N, N, Sz)

BFNP: Somló/23 (Raposka/N, S), Bakony/23 (Várpalota/N)

DDNP: Mecsek/23 (Pécs/N), Villányi-hg./l2, 13, 23 (Villány/N, M, S)

DINP: Börzsöny/23 (3 közelebbi lelőhellyel), Budai-hg./23, 19 (14 közelebbi lelőhellyel), Tétényi-fennsík/N, Csíki-h./23, Pilis-Visegrádi-hg./23, 19 (5 közelebbi lelőhellyel), Gerecse/23, 19 (3 közelebbi lelőhellyel), Vértes/23, 19 (3 közelebbi lelőhellyel), Velencei-hg./N KNP: Bugac/34

Állománynagyság:

Értékes, szórványos, mindenütt csak kis egyedszámú, izolált populációk képviselik, ezért aktuálisan veszélyeztetett faj; a sztyeplejtők „zászlós-fajának” tekinthető.

Veszélyeztető tényezők:

Egyes (kiránduló) helyeken veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) elöl - csökkent vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. Ezt részben ellensúlyozza, hogy többéves tojás- nyugalmi állapota (diapauzája) folytán az azévi elpusztult állománya a következő években pótlódhat.

Természetvédelmi kezelés:

Féltettebb állományainak területén a április-májusi avarégetés, a túlzott taposás mindenképpen megakadályozandó, ugyanezen helyeken a sávos/foltos kaszálás, a turistaút ideiglenes elterelése elősegítheti a populáció lokális kímélését.