Kislexikon

orthognath — egyenes fejállás; a fej hossztengelye merőleges a test hossztengelyére.

alsó-kréta — földtörténeti kor; a kréta időszak (137-67 millió évvel ezelőtt) mintegy 35 mió éves első szakasza.

ancestor — monofiletikus egységet alkotó testvércsoportok feltételezett, vagy reális közös őse

aposzematikus színezet — figyelmeztető színezet, amely az állat mérgező vagy kellemetlen ízű voltára hívja fel a predátor figyelmét.

apter — szárnyatlan forma

área-dinamika — az elterjedési terület (área) folyamatos változása a változó környezeti feltételek függvényében.

área-fluktuáció — az elterjedési terület (área) ismétlődő változása a változó környezeti feltételek függvényében.

área-regresszió — az elterjedési terület (área) zsugorodása, visszahúzódása.

bioindikátor — valamilyen környezeti tényezőre érzékeny, annak változására gyorsan reagáló szervezet.

brachypter — rövidszárnyú forma; a szárny legfeljebb a potroh egyharmadát fedi le.

cerkusz — páros, végtag eredetű potrohfüggelék.

chortobiont — növényzetlakó életforma típus.

dácikus — elterjedésföldrajzi fogalom; északkelet-kárpáti eredetet jelöl.

differenciális faj — az összehasonlított fajegyüttesek csak egyikében szereplő faj(ok).

diverzitás — sokféleség; általában az élőlények magasabb közösségeit jellemző fogalom. Leírása különböző függvények segítségével történik.

elsődleges fogyasztók — a növényekkel táplálkozó állatok.

elterjedésföldrajz — az élőlények elterjedésének törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.

elytro-aláris — a hangadás azon módja, amely során a mellső és a hátulsó szárnyak keltik a hangot.

elytro-elytrális — a hangadás azon módja, amely során a mellső szárnyak keltik a hangot.

epimorfózis — posztembrionális egyedfejlődési típus, amely során az imágóval azonos életmódú lárvák sorozatos vedlésekkel, pihenő állapot és átalakulás nélkül érik el az ivarérett állapotot.

euriök — valamely környezeti tényező változásait széles tartományban elviselni képes faj.

evolúció — törzsfejlődés.

expanzió — az elterjedési terület (área) kiterjedésének folyamata.

fauna — egy adott földrajzi területen élő összes állatfaj.

fedőszárny — nyugalmi helyzetben a második szárnypár védelmét is ellátó, bőrneműen megvastagodott mellső szárny.

femoro-elytrális — a hangadás azon módja, amely során a mellső szárnyak és a harmadik lábak combjainak összedörzsölése kelti a hangot

fitofil — növényzet kedvelő.

fitokol — növényzet lakó.

fiziológiai tolerancia — a környezet állapotváltozásinak élettani folyamatok segítségével történő kiegyenlítésére való képesség.

geobiont — talajkedvelő, a normál életműködéseihez szabad talaj- vagy alapkőzet felszínt igénylő életforma.

geofil ‑ talajkedvelő.

geo-psammobiont — alapkőzetként homokot igénylő geobiont életforma.

geo-psammofil — geo-psammobiont.

gregária-fázis — az állatok tömeges elszaporodásakor megjelenő vándorló alak, amely nemcsak viselkedésében, hanem külső jegyeiben is különbözik a magányos alaktól (solitária fázis)

imágó — a kifejlett, ivarérett rovar.

jura — a földtörténeti középkor (mezozoikum) mintegy 58 mió éves (195- 137 mió évig) időszaka

karbon — a földtörténeti ókor (paleozoikum) mintegy 65 mió éves (350-285 mió évig) időszaka

közös levezetett (synapomorph) jellegek — a monofiletikus eredetet igazoló jellegek.

közösségi válasz — az élőlények populációinak, magasabb közösségeinek a környezeti feltételek változására adott válaszaik.

kréta — a földtörténeti középkor (mezozoikum) mintegy 70 mió éves (137-67 mió évig) időszaka.

liász, dogger, malm — a földtörténeti középkor (mezozoikum) mintegy 58 mió éves (195-137 mió évig) jura időszakának egymást követő korai.

magyar név - az adott faj hivatalos magyar megnevezése (többnyire mesterséges, vagy a tudományos név türkörfordítása)

másodlagos fogyasztók — a növényevő állatokkal táplálkozó állatok köre.

mesopter — közepes szárnyhosszú forma, a szárnyak legfeljebb a potroh felét fedik le.

mezozoikum — földtörténeti középidő (230-67 mió év között)

mikroklíma — a helyi domborzati, talajtani és növényzeti faktorok által meghatározott helyi klíma.

monofiletikus egység — egy közös őstől (közös levezetett jellegekkel igazolhatóan) származó testvércsoportok, és közös ősük (ancestor)

negyedidőszak — a földtörténet legutóbbi, napjainkig tartó 2,5 mió éves időszaka.

oligofág — kevés növényfajjal táplálkozó állat.

ökofauna — olyan fajegyüttes, amely egy adott ökológiai feltételrendszerhez alkalmazkodott.

paleozoikum — földtörténeti ókor, 570-230 mió évig

posztglaciális — a negyedidőszak eljegesedéseit követő, napjainkig tartó kor.

produkcióbiológia — az élőlények és közösségeik anyag- és energiaforgalmával foglalkozó tudományterület.

pronotum – előtor-pajzs; az első torszelvény megerősödött hátlemeze, amely hátra nyúlva befedheti a második, harmadik torszelvényt, esetenként a potrohszelvényeket is, két oldalon lenyúlva pedig a a tor oldallemezeit.

proventriculus — előgyomor.

psammobiont — homokkedvelő életforma.

psammofil — homokkedvelő.

refugium — menedékterület.

solitaria-fázis — magányos alak, amely viselkedésében és külső jegyeiben is eltér a vándorló formától (gregária-fázis).

squamipter — csökevényes, pikkelyszerű szárnyakkal rendelkező formák.

sztenök — valamely környezeti tényező változásait csak szűk tartományban elviselni képes faj.

táplálkozási szintek — a termelő, a fogyasztó és a lebontó szervezetek egymással kapcsolatban lévő rendszere.

társulástan — az élőlények, elsősorban a növények közösségeinek törvényszerűségeit tárgyaló tudományterület.

tercier — a földtörténeti újkor (kainozoikum) első, 64,5 mió éves időszak (67-2,5 mió évig).

thamnobiont — magasabb gyepeket, magaskórósokat, cserjéseket kedvelő életforma.

testvércsoport — egy közös őstől (ancestor), közös levezetett jellegekkel jellemezhető rokon csoportok.

törzsfejlődés — az élőlények kialakulásától napjainkig tartó, bonyolult, kihalásokkal, de ugyanakkor új formák létrehozásával tarkított, fejlődése.

trachea — a rovarok légzőszervrendszerének eleme.

tudományos név - az adott faj nomenklaturai szabályok szerinti neve. Áll a nemzetség nevéből és a faj nevéből, valamint a faj leírójának családnevéből és a faj leírásának évszámából.

tympanális szerv — hallószerv.

ultrahang — magas rezgésszámú, az emberi fül számára nem érzékelhető hangtartomány.