Sphingonotus caerulans

Magyar név: Homokszínű sáska

Tudományos név: Sphingonotus coerulans (Linne, 1758)

Elterjedés: európai

Faunatípus: ponto-kaszpi

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Sphingonotus_caerulans nőstény

• 

  és a hím

• 

  Sphingonotus caerulans kopulában

http://www.orthoptera.ch/arten/item/sphingonotus-sphingonotus-caerulans-caerulans

Leírás: Alapvető színe általában fehéres, világos szürke vagy barnás, sötétebb sávokkal és foltokkal, többé-kevésbé kifejezett rajzolattal. A háttértől függően az alapszín jelentősen változik, és ettől függően akár vöröses, kékes és majdnem fekete állatokat találhatunk. Jelentősen karcsúbb, mint az Oedipoda. Az csápok fényes-sötéten csíkosak. A fej mögött a pronotum kissé szűkült, és a középső gerincet három varrat keresztezi. A pronotum középrésze csak kissé kifejezett. A hosszú szárnyak a hátsó lábakon túlnyúlnak, és két-három sötét keresztirányú szalaggal bírnak. A hátsó szárnyak egyértelműen kékesek az alapnál és átlátszóak a külső szélhez képest. A combok rövidek és általában nem érik el a potrohvéget. A hátsó lábszárak kékesek.

Testméret: ♂ 17-19 mm | ♀ 20-33 mm

Cirpelés: Nem csak néma lábmozgásokat mutat, hanem legalább háromféle hangot is ad. A hímek találkozása esetén pillanatnyi zümmögő hangot hoznak létre, de pl. az Oedipoda caerulescens hímek felé is. Gyakrabban hallhatjuk a riválizáló éneket, amely során hangok átfedik egymást. A hímek miközben ostromolják a nőstényeket, rövidebb hangokat adnak ki, mint a spontán vagy riválizáló ének. Ezek tisztábbak és röviddel a párzás előtt keletkeznek. Egy harmadik típusú hangokat hallat, amikor a hím észreveszi a közeledő repülő nőstényt, és elindult felé. Ezek a hangok rövid sorozatok.

Elterjedés: Spanyolországtól Közép-Európán át terjed Nyugat-Oroszországba. Észak-Norvégia és Svédország déli része. A dél-európai populációk pontos faji elhelyezkedése jelenleg nem tisztázott, mivel számos faj és alfaj szerepel, ami általában csak kissé tér el a nominálformától.

Élőhely és életmód: Kifejezetten thermo-xerofil, ezért főként pionír élőhelyeket foglal el a növényzetmentes területeken vagy a növényzet nagyon alacsony boriottságával. Jellemző, természetes élőhelyek a kavicsos és homokos területek a folyók és a sziklás sztyeppék mentén, ahol a köves, gyakorlatilag vegetációmentes területeken találhatók. A gyakran telepszik meg másodlagos élőhelyeken, mint a kavicsbányák, kőfejtők, iparterületek és vasúti pályák.A petéit nyílt, homokos kavicsos talajban rakja. Tipikusan kiválóan repül, ezért nagyon mobil. Újra és újra találkozhatunk elszigetelt, egyedülálló egyedekkel vagy kisebb populációkkal, amelyek új kolonizációról tanúskodnak. Gyógynövényeket, füvet, mohát és néha halott rovarokat - akár fajtársat is - eszik.

Fenológia: Az áttelelő petékből május végén és június elején kikelt lárvákból az imágók június közepétől jelennek meg és októberig találhatók.