„Aiolopus thalassinus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
34. sor: 34. sor:
 
Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
 
Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
   
Élőhely, életmód: Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez az Aiolopus thalassinus nedves talajokra támaszkodik, többnyire stagnáló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül a felnőttek is szárazon élnek, például ruderális traktusokat, kőbányákat, homokos vagy kavicsos területeket. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvezőek. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket feltételeznek. A Ticino-ban Aiolopus thalassinus zsíros réteken és tarló mezőkben él.
+
Élőhely, életmód: Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.
   
Fenológia: A felnőtt állatok július végétől október elejéig megfigyelhetők.
+
Fenológia: Az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.
Dél-Európában az Aiolopus thalassinus hibernálhat, ezért a tavasz elején megfigyelhető. Svájc nem ismer fel korai megfigyeléseket. A tojásokat a nedves talajba helyezik.
 

A lap 2019. február 11., 18:45-kori változata

#0420

Magyar név: tenger-zöld sáska

Tudományos név: Aiolopus thalassinus (Fabricius, 1781)

Elterjedés: kozmopolita

Faunatípus: policentrikus

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III


http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus


A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. . A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna.

Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.

Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm

Cirpelés: Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.

Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.

Élőhely, életmód: Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.

Fenológia: Az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.