Acrotylus insubricus

Magyar név: Önbeásósáska

Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)

Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia

Faunatípus: afro-európai

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: II

• 

  Arcotylus insubricus

• 

  Arcotylus insubricus

https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus

https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos

Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test csaknem sűrű a helyeken szőrös. A femorának körülbelül 3,5-szerese a magasnak, fényes belsőnek az a a szokásos módon észrevették ezt a csoportot, a foltok általában jól viselkednek a hátoldalon a fenti oldal és itt különösen az élesített háromszög alakú középpont; A posttibia általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét térdízület; A hátsó szárnyak többnyire rózsaszínek az alapnál.

Testméret: 6 12-18, <f '17 -24,

Cirpelés:

Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható.

Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat.

Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig).