Acrotylus insubricus

Magyar név: Önbeásósáska

Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)

Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia

Faunatípus: afro-európai

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: II

• 

  Arcotylus insubricus

• 

  Arcotylus insubricus

https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus

https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos

Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test csaknem sűrű a helyeken szőrös. pronotum (.r626, 1934-1935) kissé domború, hogy unalmas legyen. szögletes, hátrafelé lekerekített, a középső gerinc folytonos vagy befelé a Prozona nem hiányzik, az oldalsó kulcstengelyek hosszirányú kúpok vagy A gyöngyök megjelennek vagy hiányoznak; a záró a végéből elvágja a pronotumot a teljes hossza ötödik tizedik negyedik közepére; Paranota a Pro-ban és Mesozona ferde keresztirányú domborúsággal, a Mesozona közepén fényes kallusz, gyakran dorsalisan és ventrálisan szegélyezve fekete; legalábbis a A vállak a metazonában hosszúkásak. A femorának körülbelül 3,5-szerese a magasnak, fényes belsőnek az a a szokásos módon észrevették ezt a csoportot, a foltok általában jól viselkednek a hátoldalon a fenti oldal és itt különösen az élesített háromszög alakú középpont; A posttibia általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét térdízület; Az Elytra vékony, kb 6,5-szer annyira, mint a közepén, a Präcostalfeld-et a bázisra kiterjeszti, az interalata bazális, gyakran össze van kötve az M-sejt közepére a CU1-gyel és aztán ferdén fut az M-hez anélkül, hogy hozzáérne hozzá, finoman fogazva a cJ-ben, M sejtjei sűrű sűrűségű keresztirányú vénákkal dorzálnak fele, kivéve az R és a fő vénák ágait, általában kis közepes hosszúságú idegek (1936), bazális fele M-re két sötét folttal, néha is sötét, kivéve a világos előtér helyet, apikális, félig világos vagy kevés észrevenni; A sötétszürke alsó fele pirosra rózsaszínre esik.A hátsó szárnyak többnyire rózsaszínek az alapnál.

Testméret: 6 12-18, <f '17 -24,

Cirpelés:

Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira.

Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat. Erős xerotermia, homokos talajokon, különösen homokhajlító területeken, dűnék a tenger és a folyók mentén, a síkságtól az Etnaig 2200 m-ig; ásni is homokban.

Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig).